Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Dér Aladár: Reinhold Viehoff - Rein T. Segers (szerk.): Európai kultúra-európai identitás
Könyvekről a kollektív identitások kialakulása a már említett hármas kódrendszerre épül: a primordiális és polgári jellegre („Bürgerlichkeit"), illetve a transzcendentális-vallásos tényezőre. Az európai fejlődésben mindhárom kód szerepet játszott. Ezt a fejlődést kezdettől fogva a centrumok és kollektívumok többszöri, erős ideológiai hátterű átrendeződése és a strukturális-kulturális sokarcúság jellemezte. A XVI. századtól ez a sokféleség a kialakuló nemzetállami modellben konkretizálódott, ami a kulturális és politikai identitás kongruenciáját testesítette meg, a hozzá kötődő azonosságtudatot pedig a szekularizáció, a procedurális faktor szerepe és az egyes komponensek közötti állandó feszültség jellemezte. Két alaptípusa a reformációhoz és ellenreformációhoz kapcsolódott, melyek - Lipset-Rokkan elméletének megfelelően - a hierarchia-egyenlőség és a monolitikus-pluralista hatalmi szerkezet tengelyében helyezkedtek el. Ez az erős belső differenciálódás nem változtatta meg az európai identitások összességében befogadó jellegét és a világtársadalomban betöltött „szemi-univerzalista" pozícióját sem. A japánok kollektív tudatának formálódása egyértelműen a szakrális-primor- diális kódra, a „szent nemzet" monolitikus eszméjére épült. Markáns ismertetőjegye a hierarchia, az exkluzivitás és az univerzalista eszmerendszerekkel való folyamatos konfrontáció. Amerika két féltekéjén az európai tradíciók átalakulása és új civilizációk kialakulása figyelhető meg, úgy, hogy a protestáns Európa inkább az észak-amerikai, az ellenreformáció Európája inkább a dél-amerikai kultúrára és identitásképződésre hatott. Észak-Amerikában a protestantizmus, Locke és a felvilágosodás értékrendjére épülő „új polgárvallás", illetve az ezzel szoros megfelelésben lévő egyenlőségelvű individualizmus lett a fő identitásképző erő. Latin-Amerikában ezzel szemben a primordiális-szakrális kódra támaszkodó, felfelé zárt, kifelé nyitott, hierarchikus modell alakult ki. Az elmondottak alapján nem tekinthető véletlennek az észak-amerikai modell, pontosabban: az Egyesült Államok erős univerza- lizmusa és közismert „világtársadalmi" szerepe sem. Ahogy a bevezetőben jeleztük: a tanulmánykötet a az európai identitás fejlődésének egyik markáns - kulturális, kultúrantropológiai - értelmezési lehetőségét képviseli, magas elméleti szinten és több esetben túl is lépve ezen a behatároltsá- gon. Az összkép azonban, véleményünk szerint, a másik domináns irányzat ismeretében, a két pozíció egybevetésével lehetne teljes, amire egy átfogóbb tanulmány keretében kívánunk visszatérni. Dér Aladár 284 Külpolitika