Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
Osvát Szabolcs A területi egységeken, zónákon belül szabályozza a szárazföldi eszközök, azaz a harckocsik, a páncélozott harcjárművek és a tüzérségi eszközök számát. Ezen túlmenően, a nem szárnyövezetekben régiónként meghatározza az aktív egységekben tartható, valamint az ezen felül, raktárakban elhelyezhető eszközmennyiséget. A tömbszintek elosztásával létrehozott maximális nemzeti szinteket a szerződés életbe lépésétől számított negyven hónap lejártával, hároméves csökkentési időszakot követően, 1995 novemberére kellett elérni. A részes államok döntő többsége, köztük Magyarország is, az előírt határidőre teljesítette csökkentési kötelezettségeit. Az európai hagyományos fegyveres erők korlátozásának és ellenőrzésének igénye már jóval a CFE-szerződés kidolgozását megelőzően, több mint negyedszázaddal ezelőtt napirendre került. A hetvenes évek első felében, az enyhülés és a kelet-nyugati párbeszéd általános, világméretű kibontakozásának idején, a helsinki folyamattal egy időben kezdődtek meg a hagyományos haderő-csökkentési tárgyalások a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között. A hosszan elhúzódó tárgyalások azonban mintegy másfél évtizeden át semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak.2 A CFE-szerződés már egy más időszakban, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a nyolcvanas évek második felében megkezdődött jelentős átrendeződés következtében született meg. A két katonai-politikai szövetségi rendszer előbb kidolgozta a CFE-szerződés alapvető tárgyalási elveit rögzítő mandátumot,3 majd mintegy másfél év alatt, 1990 novemberére elkészült maga a szerződés. A szerződés jellegzetesen átmeneti korszak terméke: a kétpólusú világrend szabályai szerint tárgyalták és alkották meg, ugyanakkor egy olyan időszakban lépett életbe és kellett működnie, amikor már megszűnt a bipolaritás. A gyorsan zajló változások következtében az idő hamar meghaladta a tömbszemléletű korlátozási rendszert: a Varsói Szerződés megszűnésével az egyik pólus már az 1992-es életbelépéskor sem létezett. Erről eszünkbe juthat a székely ember története, akitől megkérdezték: Miért nem harangoznak maguknál a faluban, atyafi? Sok oka van annak, fiam - hangzott a válasz - Először is, nincsen harang... Köszönöm, apó, ne is folytassa - szakítja félbe az anekdota kérdezője a hosszasnak induló felsorolást, nekünk azonban mégis folytatnunk kell a történetet, mert a mi falunkban harang nélkül is lehet harangozni, azaz Varsói Szerződés ide vagy oda, a tömbszemléletű korlátozási rendszer nemcsak életbe lépett, de mind a mai napig eredményesen működik. Ez a kezdetektől fogva fennálló elvi ellentmondás végigkísérte a szerződés alkalmazását, de nem okozott komolyabb végrehajtási problémákat, és a kilencvenes évek második feléig nem is került napirendre ennek a nyilvánvaló anakronizmusnak a megszüntetése. 22 Külpolitika
