Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely és a kis nemzetek egymással marakodó nacionalizmusaiban keresendők, a nemzetiszocializmus veresége után „nem lenne-e lehetséges reakció... a nemzetek feletti megbékélés eszméjének terjedése?"57 A „Danubian Reconstruction" érveléséből kitűnik, hogy az amerikai diplomácia által elképzelt konföderáció sem kielégítő biztosítéka a térség békés fejlődésének, mivel egy ilyen, szuverén nemzetállamokat tömörítő szervezet kohéziós ereje legalábbis kérdéses. A második, rövidebb gondolati egység azt vizsgálja, hogy milyen közösség lehetne képes külpolitikai és gazdasági önállóságának megőrzésére, valamint a szomszédos népek közötti ellentétek feloldására. Azok a nacionalista politikusok, akik ilyen típusú konföderációs programmal lépnek fel, csupán a szövetségesek aggályait azzal kísérlik meg elaltatni, amikor „a föderalizmust egy minden problémát megoldó »csodaszerként« tüntetik fel". A legnagyobb veszélyt a koncepció szándékos elsekélyesítése jelenti. A „föderáció" csak abban az esetben lehet működőképes, „ha létezik egy erős központi hatalom, amely minden külpolitikai, védelmi kereskedelmi és a valutával kapcsolatos kérdésben kizárólagos döntési joggal rendelkezik"58. Ottó az amerikai modellt tartja a legsikeresebbnek, és ennek mintájára a diktatórikus törekvésekkel szembeni legfőbb biztosítékot is egy „szenátusban" és a „legfelsőbb bíróság" intézményében látja. A „Dunai Nemzetek Szenátusába" - szintén az amerikai alkotmányt követve - minden tagállam azonos számú képviselőjét delegálná, tekintet nélkül méretére és lakosságának nagyságára. Egy ilyen, a Monarchia egykori nemzetiségeit tömörítő szervezetet a Duna-medence népei nem utasítanának vissza, mivel a jelenlegi német elnyomás ráébresztette őket, hogy korábbi sérelmeik nem voltak olyan jelentősek, mint ahogy annak idején vélték. És természetesen a dualizmus újjáélesztéséről sincs szó - Habsburg Ottó nem határozza meg a tartományok, illetve tagállamok számát, azonban utal arra, hogy legalább négy egyenjogú egység létezne: Ausztria, Cseh- és Morvaország, Magyarország, és egy délszláv blokk59 Belső szilárdsága ellenére a föderáció - és a kontinens - biztonsága azonban csak egy nagyobb területeket összefogó szervezet keretei közt biztosítható tartósan. Ezért a háború utáni, „új" Népszövetségnek jóval határozottabban kell majd cselekednie, és mindenekelőtt rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy fellépésével megakadályozhasson egy esetleges agressziót. Ezen kívül szükséges egy olyan nagyhatalmi egyensúly megteremtése, amelyen belül a béketábor ügyel arra, hogy mindig erősebb maradjon az esetleges agresszorok koalíciójánál.60 A tanulmány konklúziója két lényeges elemét emeli ki a föderáció tervének. A szerző első helyen Ausztria Németországról való leválasztását szorgalmazza, mert ha az Anschlusst a szövetségesek nem érvénytelenítik, hídfőt biztosítanak a jövő esetleges német militarizmusa számára: „nem létezhet valódi szabadság számukra [Közép-Európa népei számára], ameddig Bécs Németország birtokában marad." 222 Külpolitika
