Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)

2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948

Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 Eduard Benes írása, „The Organization of Postwar Europe" [„Európa megszervezé­se a háború után"] az egyes államokkal - Csehszlovákiától eltekintve - csak érin­tőlegesen foglalkozik. Az az általános konföderációs és rendezési terv azonban, amelyet szerzője kifejt, nagy vonalakban Magyarország helyét is kijelöli a benesi Európában, és így jelen dolgozat szempontjából az egész mű vizsgálata indokolt. A kontinens, a bevezetőben megfogalmazott gondolatok szerint, kritikus hely­zetbe került. A várható háborús pusztítások miatt Európa csak akkor lesz képes regenerálódni, ha minden országa számára sikerül biztosítani a tartós békét. Ez a törekvés, hangsúlyozza a szerző, azonban csak akkor járhat sikerrel, ha „olyan helyzetet teremtünk, amely Németország számára lehetetlenné teszi, hogy harmad­szorra is világméretű háborút kezdjen".38 Az európai biztonság kulcskérdése tehát a német nagyhatalmi ambíciók korlá­tok közé szorítása. Mivel ezek minden esetben kelet felé irányuló expanziós tö­rekvésekben nyilvánulnak meg, „a jövő világháborúinak megelőzéséhez... minde­nekelőtt Közép-Európa biztonságának kérdését kell megoldani". Ez leghatásosab­ban egy erős regionális blokk létrehozásával érhető el, amelynek magját a már „kész tényként kezelhető" csehszlovák-lengyel konföderáció alkotná, és amely Ausztri­ával, Magyarországgal és esetleg Romániával egészülhetne ki. A Balkán államai szintén egy hasonló egységfrontba tömörülnének, és távlatilag a két konföderáció kooperációja, majd végül - hosszabb, szerves fejlődés eredményeként - egyesülé­se lehetne a közös cél.39 A jövendő tagállamoktól Benes nem vár el mást, mint egy alapvetően demok­ratikus háború utáni berendezkedést. Ezen belül azonban szinte minden államfor­mát elképzelhetőnek tart, így a királyságot is, és - legalábbis elméletben - a Habs­burgok visszatértét sem tekinti a konföderáció elveivel ellentétesnek, ha arról elő­zetesen népszavazás döntött a kérdéses országokban.40 Az integráció legfontosabb előfeltételének Benes a kisebbségi kérdés rendezé­sét tartja. Álláspontja, amelyet a tanulmány egyharmadát kitevő központi részben fejt ki, egyes helyeken találkozik az angolszász szövetségesek elképzeléseivel, azon­ban az eltérések legalább ennyire jelentősek. Az „Organization of Postwar Europe" elsőként a német nép kollektív bűnösségét mondja ki, beleértve a Közép-Európa „népi németéit" is. Ezek „ötödik hadoszlopként" működtek, és Csehszlovákia ese­tében annak ellenére a Harmadik Birodalom agresszióját készítették elő, hogy sem­miféle sérelem nem érte őket, sőt, kifejezetten privilegizált helyzetet élveztek.41 Bár a tanulmány kizárólag a szudétanémet kisebbség esetét elemzi, több pár­huzam és utalás nyilvánvalóvá teszi, hogy az olasz és magyar kormány, illetve nemzetiségek politikájában nem mutatkozott különbség. Benes nem tesz különb­séget a három ország között, következetesen „totalitárius és diktatórikus" államok­ként beszél róluk.42 2001. tavasz-nyár 217

Next

/
Thumbnails
Contents