Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón
Deák Péter- a helsinki, feirai, majd a nizzai csúcs úgy döntött, hogy a határozott politika érdekében, a közös kül- és biztonságpolitika fő elemeként kidolgozza a közös európai biztonság- és védelempolitika (CESDP) önálló programját;- a helsinki EU-csúcs általánosságban, a nizzai tanácskozás valamivel részletesebben döntött egy európai haderő 2003-ig történő megalakításáról, és létrehozott három intézményt: a politikai és biztonsági bizottságot, a katonai bizottságot és a katonai törzset (amely lényegében egy későbbi európai vezérkar magva). Ezek a fogalmak, kategóriák, a gyakorlati lépések, intézmények azonban még nem szerveződtek egységes doktrínává, struktúrájuk is ideiglenes, ezért viszont a csatlakozási folyamat során célszerű megítélni ezek lehetséges következményeit. Az EU-csatlakozás biztonsági vonatkozásaiban elsősorban a következő kérdések és problémák vetődnek fel: 1. Tisztázatlanok a közös külpolitika dimenziói. Vállalkozhat-e az EU globális politizálásra? Ha nem, hogyan lehet körvonalazni azokat az érdekszférákat, amelyekre jogosítványai vonatkozhatnak? Egyes középhatalmak a közös külpolitika világába beleértik a tagállamok közötti jószolgálati funkciókat, mások szerint ez továbbra is nemzeti érdekszféra. 2. Nem világos a biztonságpolitika tárgya, illetve célja. Gazdasági közösség lévén ennek funkciója elsősorban a közös gazdaság működéséhez szükséges stabilitás fenntartása, illetve helyreállítása. E felfogás szerint a védelem más értelmezést kap, nem azonos a kollektív garancia fogalmával, hanem a válságokat távol tartó szerepe van. Az ebben való eligazodást szolgálná egy új fogalom, az úgynevezett európai védelmi dimenzió (EDD), amely a NATO-EU kompetenciaelhatárolási törekvések terméke. 3. A legutóbbi válságkezelési folyamatokban való ellentmondásos szereplések nem adtak kellő tapasztalatot a biztonságpolitikai, illetve katonai tevékenységek, beavatkozások határait, törvényességét, akcióformáit és szükséges struktúráit illetően. Ennek feldolgozása a torontói csúcson felmerült európai védelmi képesség (EDC) keretében folyna, de az alapkérdés, a NATO-függés és függetlenség, az elkülöníthető, de el nem különített katonai erő pontos körülhatárolásának hiánya e tekintetben áthidalhatatlannak tűnő akadály. 4. Milyen legyen a döntési struktúra és mechanizmus? Vannak-e bizottsági jogosítványok, EiT-jogkörök, milyen összetételű Tanács rendelkezik stratégiai, taktikai és akciós döntésekben, hogyan illeszkednek mindebbe az EU polgári és katonai szervezetei, mi lesz a Politikai és Biztonsági Bizottság kompetenciája? A gyakorlatban hogyan érvényesül a „konstruktív tartózkodás elve"? 5. Folyamatosan felmerül a második és harmadik (bel- és igazságügyi együttműködés) pillér közötti összefüggés, mi több, megfelelés kérdése. Ez világossá te22 Külpolitika
