Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán ítélése szerint Franciaország kapcsolatai a szocialista országokkal normálisak. Murville külön hangsúlyozta: „amit Önök egymás mellett élésnek neveznek, mi a többi országok belügyeibe való be nem avatkozásként értelmezzük. E tekintetben különösen fontos a független Európa összes országának kapcsolata."50 Erre válaszul Péter János a párizsi pályaudvaron elhangzott nyilatkozatát megismételve ismét felvetette az „Európai Európa", a kiszélesített Európa és a független Európa fogalmának kérdéskörét,51 és egyben kíváncsi volt arra, hogy azon a franciák történelmi, földrajzi vagy ideológiai fogalmat értenek-e. Couve de Murville válasza erre egyértelmű volt: „Nyugat-Európa legyen független az Egyesült Államoktól, Kelet-Európa viszont a Szovjetuniótól. Ez ugyanaz a folyamat, tehát az európai országok legyenek a maguk urai. Háború esetén a függetlenségi törekvéseket félre kell tenni."52 A magyar külügyminiszter Politikai Bizottság számára készített jelentésében erről az alábbiakat olvashatjuk: „az Európai Európa nem más, mint egy integrált, független Európa, amely egyaránt független az Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól. Azt jelenti, hogy az európaiak saját maguk sorsáról döntenek, a maguk urai. A francia külügyminiszter hangsúlyozta továbbá, hogy a függetlenedési törekvések csakis a nemzetközi feszültség enyhítése közepette lehetségesek, háború esetén viszont azokat félre kell tenni."53 Az „Európai Európa" kérdéskör felvetése azért is érdekes, mert ezt egyrészt a franciák „üzenet"-ként értelmezték, másrészt magyar részről a Közös Piacra vonatkozó magyar érdekek kifejtésének előzetes felvezetését is szolgálta.54 A Közös Piac kérdésében ugyanis a két fél nem tudott megegyezni. A magyar kormány álláspontja szerint a diszkriminatív vámpolitika ellentmondást jelentett az Európai Európa gondolatkörével szemben. Péter János ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „ellentmondás mutatkozik viszont a kiszélesített Európa francia elképzelés(e) és a Közös Piac között. A Közös Piac diszkriminációja nem könnyíti meg a gazdasági kapcsolatok fejlődését, és ez igen lényeges." Murville külügyminiszter szerint viszont ez az ellentmondás a „Közös Piachoz nem tartozó országok problémája".55 A magyar kormány számára a német kérdés rendezése és az NDK, illetve a német keleti határok elismerése szintén nagy jelentőséggel bírtak, amelyben az együttműködést a francia külügyminiszter egyértelműen elutasította. Péter János erre konkrétan Kína elismerését hozta fel példaként, mire Couve de Murville az alábbiakat válaszolta: „a pekingi kormány Kína valódi képviselője... Ha a nyugati csapatok kivonulnának az NSZK területéről, az semmilyen változást nem eredményezne. Ha viszont a szovjet csapatok elhagynák az NDK területét, a jelenlegi rendszer ott megdőlne... Az Önök javaslatai alapján a német kérdésről tárgyalni csak a süketek párbeszéde lehet."56 Péter János csalódottságát mutatja, hogy a magyar nagykövetségen folytatott négyszemközti beszélgetésen a francia külügyminiszternek szóvá tette, hogy az NDK elismerésében „egyetlen csalódás" érte. Amire vi124 Külpolitika
