Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 A magyar-francia kapcsolatok helyzetével a Központi Bizottság 1964. július 10- ei ülése is foglalkozott, ahol Kállai Gyula tájékoztatta a Központi Bizottság tagjait az időszerű külpolitikai kérdésekről. Megítélése szerint új vonásként jelentkezett a magyar külkapcsolatokban, hogy a kapitalista országokkal való viszony normalizálása folyamán a parlamenti küldöttségek cseréje mellett már kormányszintű kapcsolatfelvételre is sor került. Példaként említette Marette francia postaügyi miniszter magyarországi látogatását: „itt-tartózkodásakor is és hazatérte után is hivalkodva beszélt arról, hogy Ferenc Jóska ideje óta francia miniszter nem járt Magyarországon. És természetesen meghívták a kormány egyik tagját Magyarországról Franciaországba teendő látogatásra... és így felvetődött, hogy esetleg a külügyminiszter elvtárs tegyen látogatást."34 Marette miniszter látogatását követte Csanádi György párizsi viszontlátogatása 1964. október 27. és 30. között. A látogatás jelentőségét növelte az, hogy a magyar minisztert a francia külügyminiszter is fogadta, és így a látogatás jelentősége túlmutatott a szakdiplomáciai kérdéseken.35 A két ország diplomáciai kapcsolataiban történt változásokat, a viszony enyhülését mutatta, hogy az 1964. április 4-ei fogadás alkalmával a hivatalos francia szervek és a diplomáciai testület tagjai már a korábbinál szélesebb körben képviseltették magukat, bár a magyar külügyminisztérium értékelése szerint ez még mindig alatta maradt a kívánatosnak.36 A magyar-francia kapcsolatok története 1965-1966-ban A De Gaulle-i külpolitikai nyitás értelmében a francia kormány 1962-től fokozatosan kezdeményező külpolitikai lépéseket tett a szocialista országok irányában. Ebben a helyzetben a Magyarországgal szembeni ellenséges hangulat 1964-re érzékelhetően enyhült. A magyar külügyminisztert a francia fél hívta meg, de jellemzően mutatja a magyar fél aggodalmait, hogy Csanádi György látogatásakor még nem merték a franciák előtt Péter János személyét konkrétan megemlíteni. A magyar külügyminiszter párizsi útjának diplomáciai előkészítéséhez tartozott, hogy Francfort budapesti francia nagykövet már Marette miniszter budapesti látogatásakor, majd 1964. november 16-án Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettesnél folytatott beszélgetéskor is felvetette a magyar külügyminiszter párizsi utazásának lehetőségét. Eredetileg arról volt szó, hogy Péter János az ENSZ közgyűlésre utazván megállt volna Párizsban, ahogy a csehszlovák, bolgár és jugoszláv külügyminiszter is tette, azonban a franciák jelentősebbnek tartották a látogatást „mint egy hazatérés közbeni találkozást".37 1964. november 28-án Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes a francia nagykövetnek felvetette a december 12. és 17. közötti időpontot, erre válaszul azonban 1964. december 3-án Lucet, a francia külügy2001. tavasz-nyár 121
