Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán csolata is, bár az április 4-ei fogadáson hivatalos francia szervek csak alacsony szinten képviseltették magukat. Ez 1963-ban megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy már mintegy két tucat parlamenti képviselő vett részt a magyar követség rendezvényén.26 Az 1963-as nagy amnesztia és a Kádár-rendszer szigorának enyhülése éreztette hatását a magyar-francia kapcsolatokban is. 1963. február 4-én Lakatos Emil, a párizsi magyar követség tanácsosa beszélgetést folytatott Froment-Meurice-szal, a francia külügyminisztérium Kelet-Európai Osztálya vezetőjével. A jelentéséből megtudhatjuk, hogy a francia diplomata véleménye szerint: „...a kapcsolatok fejlesztését elő lehetne mozdítani, ha az 1956-os események következtében bebörtönzött személyeket amnesztiában részesítenék. (A mondat aláhúzva és oldalt kérdőjel és felkiáltójel, G. Z) Tudja, hogy a magyar kormány igyekszik mindent elkövetni, hogy az 1956-os eseményeket elfeledtesse és nemzetközi kapcsolatait megerősítse. Tudomása van arról is, hogy az 1956-os események következtében bebörtön- zöttek 95 százalékát szabadlábra helyezték. Most újabb lépést tehetne Magyarország az 5 százalék kiszabadításával... Afölött most felesleges vitatkozni, hogy forradalom volt-e, vagy ellenforradalom. Véleménye szerint a politikában kevésbé szoktak az erkölcsökre támaszkodni, de a magyar kérdéssel kapcsolatban csak úgy lehet Franciaország részéről további lépéseket tenni a kapcsolatok még jobbá tétele érdekében, ha a magyar kormány fent említett gesztusával elősegíti ezt". (Oldalt kérdőjellel és felkiáltójellel kiemelve. G. Z). A magyar tanácsos válaszában a maradék 5 százalékot köztörvényes bűnözőknek minősítette, akiket a kormány humánus módon próbál az ország életébe visszaintegrálni. Elismerte ugyanakkor a franciák pozitív szerepét az UNESCO és az ENSZ „magyar kérdés" körüli vitájában, de véleménye szerint: „Franciaország javaslatot tehetett volna a kérdés napirendről való végleges levételére".27 1963 folyamán Franciaország részéről a szocialista tábor és azon belül Magyar- ország irányában folytatott politikájában változás volt tapasztalható. A magyarfrancia kapcsolatok élénkülése különösen az év vége felé vált nyilvánvalóvá. Több politikai személyiség, aki korábban nem fogadta el a párizsi magyar nagykövetség meghívását, 1963-ban megjelent a követség rendezvényein, vagy Magyarországra is ellátogatott. A két ország diplomáciai kapcsolatainak legjelentősebb eseménye a külképviseletek nagykövetségi szintre való emelése volt. A közös kommüniké 1963. december 17-én jelent meg. Pierre Francfort új francia nagykövet 1964. január 15-én adta át megbízólevelét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. A nagykövetet az előző nap Péter János külügyminiszter is fogadta, akivel kölcsönösen megegyeztek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontosságáról. Ezen a beszélgetésen Francfort kérte, hogy Kádár Jánosnál látogatást tehessen, amivel kapcsolatban a magyar külügyminiszter megígérte, hogy kérését továbbítja 28 Ez118 Külpolitika
