Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig intézményei közötti egyensúly helyreállítására irányuló lépések nagymértékben tükrözik a tagállamok nemzetállami érdekeit. Ugyan az integráció demokratikus deficitjének a megszüntetésében valamennyi ország egyetért, azonban annak módozataiban már eltérnek az álláspontok. Míg Németország a Bizottság ellenőrzését az Európai Parlament kompetenciáinak kiterjesztésével és annak minőségi felértékelésével kívánja elérni, addig Párizs Londonnal együtt arra hajlik, hogy az integráció demokratikus ellenőrzését a Minisztertanács szerepének, valamint a nemzeti parlamentek legitimációs szerepének növelésével erősítse. Végső soron a maastrichti szerződés ratifikációjának összefüggésében a német alkotmánybíróság döntése is arra figyelmeztette a szövetségi kormányt, személyesen az euroföderalizmus visszafordíthatatlanságában annyira bízó Kohl kancellárt, hogy a szuverenitás átruházásának folyamata nem automatikus jellegű, hanem lépésről lépésre a német parlament jóváhagyásától függ. Sajátos módon a maastrichti szerződést megelőző tárgyalásokon Kohlnak nem sikerült a pénzügyi és politikai unió kérdéseinek összekapcsolása. A Kohlt felváltó szociáldemokrata Schröder „EUrópa-po- litikájában" a központosító euroföderalizmus politikájával szemben a „felvilágosult" nemzeti érdekek kaptak nagyobb hangsúlyt. Nem véletlenül a Schröder-féle „EUrópa- politika" egyes megfigyelők szemében mind inkább a „british" jelleget látszott felvenni, s ezt sokan a német „EUrópa-politika" „normalizálódásának" a jeleként értékelték.13 Az európai integrációs politikában az „Európai Egyesült Államok" koncepciója lekerült a napirendről, s helyére a „népek Európájának mind inkább szorosabb uniója" vagy az „európai társulás" koncepciója lépett. A francia és az angol politikai osztályban számosán vannak, akik annak a véleményüknek adott kifejezést, hogy az egyesített Németország már önmagában uralkodó helyet foglal el az európai integrációban, s egy központosított integráció kialakulásával Németország európai „domesztikációjának" előnyei a „dominancia" hátrányává változhatnak át. Az integráció előrehaladása lehetővé tette a német nemzetállam létrejöttét és annak nemzetközi elfogadását, ám a politikai unió tekintetében az integrációs fejlődésnek láthatóvá váltak a korlátái, s ez számos vonatkozásban a nemzeti érdekek megfogalmazásának szükségességét állítja előtérbe. Integráció és nemzetállam kölcsönhatása: intézményi alkalmazkodás és az „integrált nemzetállam" Az integráció és a nemzeti érdekek nem ellentétei egymásnak. Egymással szoros kölcsönhatásban állnak. Az integráció nem vezet sem a nemzetállam, sem a nemzeti érdekek megszűnéséhez. Ellenkezőleg: sehol nem kerülnek a nemzeti érdekek oly mértékben előtérbe mint az Európai Unióban. Az integráció nem szüntette meg a nemzetállami érdekek ütközését. Sokkal inkább arról van szó, hogy az integráció az érdekütközések számára intézményi kereteket teremtett, s az érdekütközések az integráció továbbfejlő2000. tavasz-nyár 75
