Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig lamok mind kevésbé lesznek abban a helyzetben, hogy magukat egy saját kollektív identitással rendelkező „klubnak" tekintsék. A tagok növekvő számával óhatatlanul növekszik hajlam, hogy az integráción belüli elmélyültebb együttműködés a tagállamok kisebb körére korlátozódjon. Az unió Európája nem képes a világhatalmi szerep betöltésére, ha erre tagállamaiban nincs meg a szükséges akarat és megfelelő struktúrákat nem képesek létrehozni. Az európaiak békebiztosító szerepe elsősorban az európai kontinensre irányul és az EU érdeke alapvetően abban rejlik, hogy konfliktusmegelőző és konfliktuskezelő képessége erősödjön. A biztonság területén a NATO mindmáig alternatíva nélkül áll. Az unió kül- és biztonságpolitikájának feladata nyilvánvalóan nem a NATO „megkettőzése", hanem az észak-atlanti szövetség mind hatékonyabb összekapcsolása az Európai Unió struktúráival, s ennek megfelelően mind több „európai feladat" vállalása. Az európai integráció kezdettől fogva azzal a problémával néz szembe, hogy nem igazi kormányzati rendszer, csak közvetett politikai tekintélye van és nincs közvetlen demokratikus legitimációja. Ezt a politikai vákuumot azonban sokan éppen előnynek tekintik, mivel a technokraták és a gazdasági érdekcsoportok szövetségének megadja azt a szükséges teret, hogy transznacionális koalíciókat építsenek fel a közös európai politika támogatására, így korlátozva a nemzetállami politika játékterét. Mindazonáltal éppen a nyolcvanas évek integrációs folyamatainak dinamikája mutatta, hogy a technokraták és elitek által előmozdított integrációs folyamat önmagában nem elegendő annak hosszú távú sikeréhez. Minden nehézség ellenére az európai integrációs folyamat a XX. század legsikeresebb vállalkozása. Minél nagyobb gazdasági térségét ölel fel, annál nagyobb a gravitációs ereje. A kilencvenes évek globalizációs erőterében még nyilvánvalóbb, hogy a nemzeti keretekben keynesianizmus már nem alkalmazható és csak a regionális integráció fejlesztése képes arra, hogy a szükséges támaszt nyújtsa a versenyképesség fenntartására a világméretű konkurenciaharcban. A regionális integráció a nemzetállamok számára ugyanakkor nem csupán a külső kihívásokkal szemben jelent támaszt, hanem az integráció képes megakadályozni azt is, hogy a nemzetállamok a hatalompolitika eszközeihez nyúljanak vagy hagyományos értelemben hegemóniára törekedhessenek. A hatalom és befolyás az integrációban - a politikai integráció határai Az integrációs folyamat egyik sajátossága, hogy benne a nemzeti érdekek érvényesítése a hagyományos hegemónia vagy hatalompolitika is lehetséges. A befolyás sok tekintetben az egyes tagállamok institucionális hatalmával, pontosabban azzal függ össze, hogy mennyiben felelnek meg a nemzeti intézmények az EU belső intézményi felépítésének, illetve azok fejlődésének. Az institucionalista megközelítésnek az NSZK integrá2000. tavasz-nyár 69
