Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Márkusz László: Milosevics és a Nyugat Az 1996-98-as boszniai események hatása a Jugoszlávia bombázásáról hozott döntésre
Márkusz László Centrex és Selekt-Impex cégek). Karadzsics ellen nem sokkal később más vonalon is of- fenzíva indult. Az SFOR kötelékében szolgáló brit kommandósok 1997. július 10-én Prijedorban rajtaütöttek két magas rangú boszniai szerb háborús bűnösön, akik közül az egyiket védekezés közben lelőtték, a másikat pedig élve még aznap éjszaka Hágába szállították. Ez volt az első eset, hogy a Bosznia-Hercegovinában békefenntartó feladatokat ellátó nemzetközi fegyveres erők háborús bűnösöket tartóztattak le és ez általános megdöbbenést váltott ki a boszniai szerb lakosság és politikusok körében. A brit és amerikai diplomaták azonban minden paléi tiltakozás ellenére világos jelzéseket adtak, hogy a letartóztatások folytatódni fognak: a végső cél Karadzsics elfogása. Bár az első számú boszniai szerb főbűnös nem került az SFOR kezére sem akkor sem később e tanulmány befejezésének időpontjáig,23 Karadzsics kétségtelenül defenzívába kényszerült és míg korábban arcátlanul és provokatív módon többször is áthaladt az SFOR ellenőrzési pontjain fekete Mercedesével, 1997 júliusától több tucat, majd később több száz álig felfegyverzett testőr kíséretében bujkált a Republika Srpska területén, a belgrádi és szarajevói sajtó pedig már arról is cikkezett, hogy esetleg külföldre menekült.24 A sorból Milosevics sem maradt ki. Carl Bildt főmegbízott megpróbált diplomáciai nyomást gyakorolni rá annak érdekében, hogy hagyjon fel Krajisnikék támogatásával - saját bevallása szerint is sikertelenül25 Teljesen eredménytelen volt Richard Holbrooke augusztus 8-i személyes belgrádi beszélgetése is, amikor a szerb elnök határozottan tagadta, hogy Karadzsics aktív politikai szerepet játszik a Republika Srpska életében, kijelentette, hogy a daytoni folyamat sikeresen halad előre és annak a véleményének adott hangot, hogy tulajdonképpen Plavsics az aki problémákat okoz a békés rendezés ügyének.26 Szintén kétséges kimenetelűnek bizonyult Madeleine Albright telefonbeszélgetése a szerb elnökkel augusztusban, aminek során James Rubin State Department szóvivő szavai szerint az amerikai külügyminiszter „sürgette őt, hogy hagyjon fel várakozó álláspontjával és kezdje el világosabban, hatékonyabban és átfogóbban támogatnia azokat Boszniában, akik azt a szerződést támogatják amit ő maga is aláírt. Plavsics elnök az, aki kockázatokat is vállalva arra törekszik, hogy a boszniai szerb entitás eleget tegyen a Daytonban megfogalmazott követelményeknek". A rákövetkező napon Páléban mégis összeült a Karadzsics-hű képviselők „csonka parlamentje" és agresszívabb fellépést sürgetett a nemzetközi közösség katonai védelme alatt álló elnök asszony ellen. Gojko Klicskovics miniszterelnök pár nappal később, augusztus 27-én újságírók előtt jelentette ki, hogy a paléi erők nem fogják „tolerálni" Biljana Plavsics és követőinek tevékenységét, hanem rövidesen „mindannyiukat ellenőrzés alá vonják", ennek megvalósításához „minden eszközt igénybe fogunk venni és példátlan arcátlanságukra hasonló módon fogunk válaszolni".27 A fenyegetés még úgy is vészjóslóan hangzott, hogy már ismert volt: a Boszniai Szerb Hadsereg vezetőinek többsége Plavsics mellett tett hűségesküt.28 46 Külpolitika
