Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
A „Kína-fenyegetés ágyúzásával, 1962-ben határháborút vívott Indiával, 1969-ben a Szovjetunióval, 1979- ben Vietnammal, 1988-ban a Spratly-szigeteknél csapott össze Vietnammal, 1995-ben és 1996-ban a Tajvani-szorosban és környékén tartott hadgyakorlatokkal és rakétakísérletekkel a régióban az évtized legsúlyosabb válságát idézte elő. Sokakat elgondolkoztat az, hogy a Kínai Népköztársaság milyen magától értetődő természetességgel használja fel politikai céljai elérésére a katonai erőt. Még ebből sem lehet azonban kellő megalapozottsággal azt a következtetést levonni, hogy a Kínai Népköztársaság egy eredendően agresszív, expanzionista hatalom, de a fenti tények mindenképpen utalnak a bizonytalansági tényezőkre várható nagyhatalmi szerepével és magatartásával kapcsolatban. A Kínához való viszony alakításánál a fentiek ellenére sem lenne indokolt csupán e fenyegetésből kiindulni, és nemcsak amiatt, mert általában célszerű óvakodni az önbeteljesítő próféciáktól. Kína globális nagyhatalommá válása rejt magában bizonyos veszélyeket és kockázatokat, de nem nehéz belátni, hogy egy erős, magabiztos Kína kisebb fenyegetést jelent a regionális és globális biztonságra, mint egy problémáit kezelni képtelen, frusztrált hatalom. Csak az lehet a cél, hogy Kínát integrálják a világgazdaságba, a hidegháború után létrejött új világrendbe. Egy gazdaságilag nem megreformált és elszigetelt Kína sokkal veszélyesebb és fenyegetőbb lenne. Ezért a „féken tartás", a korlátozás helyett sokkal célravezetőbb a „kapcsolatépítés", a „behálózás" stratégiája, mert csak így lehet növelni annak esélyét, hogy a jövő erős Kínája békés és együttműködő, a nemzetközi normákhoz jobban alkalmazkodó legyen. Ennek esélyeit nagymértékben megnövelné, ha a jövőben a Kínai Nép- köztársaság belpolitikájában is lényeges átalakulásokra kerülne sor, demokratizálódna politikai rendszere. Erre a kínai vezetésben néhány éven belül törvényszerűen sorra kerülő űjabb generációváltással - feltehetően - az eddiginél kedvezőbb lehetőség fog nyílni. Jegyzetek 1 Harris, Stuart: The Economic Aspects of Security in the Asia/Pacific Region. The journal of Strategic Studies, 1995/3, 32-51. o. 2 A vita első szakaszához lásd Roy, Denny: The „China Threat" Issue. Major Arguments. Asian Survey 1996/8, 758-771.0. 3 Marble, Andrew D.: Introduction: The PRC at the Dawn of the Twenty-first Century: Why the „China Threat" Debate? Issues and Studies, Special Issue: The „China Threat" Debate. Vol. 36 No. 1. 2000. január-február, 7. o. 4 Sun, Haishun: Macroeconomic Impact of Direct Foreign Investment in China: 1979-96. The World Economy 1998. No. 5, 688. o.; China Economic News, 1999, No. 6, 6. o. és No. 12, 5. o. 5 Az állításokra és cáfolatukra lásd például Lampton, David M.: China. Think again. Foreign Policy 1998. tavasz, 13-27. o.; Prybyla, Jan S.: China in the WTO: Threat or Promise of Good Things to Come? Issues and Studies, 2000. január-február. 143-160. o. 6 Idézi Lampton, David M.: i. m. 24. o. 7 Prybyla, Jan S.: i. m. 152-153. o.; Tálas Barna: Kína gazdasága a XX. és a XXI. század fordulóján. In: Tálas Barna-Jordán Gyula: Kína az új évezred küszöbén. SVKI Védelmi tanulmányok. No. 33, Bp. 1999, 96. o. és passim. 2000. ősz-tél 195
