Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
Jordán Gyula-Tálas Barna özönét kapták az egész országból. A könyv támadta az amerikai kulturális, politikai és gazdasági imperializmust. Érvelése szerint a „szabad világ" részéről fennáll a „nagy összeesküvés" veszélye Kína ellen. Egy műveletlen, dekadens Amerika erőlteti kultúráját a sokkal nemesebb, mélyebb kínai örökség rovására. Szerintük az Egyesült Államok kormányának nincs joga nemzetközi bíróként fellépni, és megmondani Kínának azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Érzelmileg leginkább telítetté és egyúttal fenyegetővé Tajvan kérdésének megközelítésében válik a könyv: a szigetért a háborúra is fel kell készülni Amerikával, ha az katonailag beavatkozna az országegyesítésbe. A szerzők világossá teszik, hogy a tajvaniak érzései ebből a szempontból lényegtelenek. Az új nacionalizmus nem egyszerűen betölt egy ideológiai vákuumot: fontos eszköze a nemzeti egység megteremtésének, a rendszer legitimációja megerősítésének is. Közelíteni tudta a párt, a kormány hivatalos álláspontját és a széles tömegek felfogását olyan kérdésekben, amelyekben Kína a Nyugat részéről erős nyomás alá került a hidegháború utáni időszakban. Ilyenek voltak a kínai emberi jogi és kereskedelmi gyakorlat bírálata, a fegyverkereskedelem, a szellemi tulajdon védelme, valamint a leghangsúlyosabb, Tajvan kérdése. Hogy kapcsolódik a nacionalizmus a „Kína-fenyegetés"-témához? Mindenekelőtt felkelti a szomszéd országok félelmét Kína ambícióival kapcsolatban, mivel különösen nehéz meghatározni, hogy ez a nacionalizmus hogyan, milyen módon hat a Kínai Nép- köztársaság külpolitikájára, mennyiben határozza meg a nemzetközi életben követett magatartását. Kína mai vezetői jórészt olyan technokrata értelmiségiek, akik modernizálni akarják az országot, és világosan látják, hogy ez csak a világrendszerhez való csatlakozással, a nyugati technológia megszerzésével stb. lehetséges. Mivel azonban a Kínai Népköztársaságban egy antidemokratikus, autoriter rendszer van hatalmon, a döntési folyamatok, a döntéseket befolyásoló erők szerepe és hatásmechanizmusa nem mindig világos és megismerhető. Nem lehet tudni, hogy az itt jelzett törekvésekkel szemben mikor, milyen tényezők és folyamatok hatására nyer teret egy, a Tajvani-szorosban az 1995-96-os válságot előidézőhöz hasonló agresszív, kihívó magatartás, vagy a vitatott dél-kínai-tengeri szigetekkel kapcsolatban a közös kiaknázást felkínáló, kompromisszumra hajló állásponttal szemben mikor és miért jut fölénybe a hadihajódiplomáciát és az erődépítést előnyben részesítő hangulat. Van, aki - a túlnyomórészt megnyugtató hangú nyilatkozatok mellett - a szomszéd országok felé irányuló félelemkeltésben egyfajta tudatosságot lát. Peking - különösen velük szemben - már most is időnként a ténylegesnél hatalmasabbnak és nagyobb képességűnek mutatja magát, hogy ezzel is javítsa nemzetközi státusát és alkupozícióit. A katonai erejétől való félelem, a szándékait illető bizonytalanság még a hadsereget is hatékonyabb eszközzé teszi nemzetbiztonsági feladatai ellátásában, céljai elérésében.18 Itt emlékeztetnénk annak a veszélyére, hogy a nacionalizmus könnyen válhat olyan jelenséggé, amely nem marad meg az elképzelt keretek között, váratlan, kiszámíthatatlan reagálásokhoz is vezethet. A 188 Külpolitika
