Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
Jordán Gyula-Tálas Barna lenül beáramló illegális munkavállalók komolyan megterhelik az infrastruktúrát, a szolgáltatásokat, letörik a munkabéreket, s az alkalmi foglalkoztatásukból adódó létbizonytalanságuk miatt nekik tulajdonítható a bűncselekmények aránytalanul nagy része. Sokféle feszültség forrása ugyanakkor a gyakran emberhez méltatlan kezelésük és embertelen kizsákmányolásuk, ami oda vezet, hogy ezek a „vándormunkások" lényegében véve minden tekintetben jogfosztott, a munkavédelem és társadalombiztosítási ellátás valamennyi formáját nélkülöző, „másodosztályú állampolgárokká" válnak saját hazájukban. A megoldatlan problémák halmazában igen súlyos gondot jelentenek a veszteséges állami vállalatok. Egyes források szerint ma már kétharmaduk veszteséges, s nagy részük csőd- vagy csődközeli helyzetben van. Életben tartásuk hatalmas költségvetési terhet jelent, bezárásuk viszont - a megugró munkanélküliség miatt - társadalmi feszültségekkel fenyeget. A privatizáció lehetne az egyik kínálkozó megoldás, ám ezt ideológiai megfontolások is korlátozzák. Emellett Kína évek óta küzd a pangó keresletből, illetve számos területen a túlzott kapacitásokból eredő problémákkal és a mára sok száz milliárd jüanra rúgó eladatlan készletek gondjaival. A vezetés egyre reménytelenebbnek tűnő harcot folytat a növekvő bűnözéssel, mindenekelőtt a burjánzó korrupcióval, amely méreteinél fogva ma már a rendszer legitimitását veszélyezteti. Feltétlenül említést érdemelnek még egyes nemzetiségi területeknek (pl. Tibet és Hszincsiang) a szeparatizmus felvetéséig fajuló autonóm törekvései, a megművelt földterületek állandó csökkenése a közlekedési hálózat fejlesztése, az urbanizáció, a talajerózió és az elsivatagosodás miatt, a mezőgazdaság termelési és árproblémái, az ipari termelés minőségi problémái, s végül - de nem utolsósorban - a környezet egyre katasztrofáli- sabb állapota. Az adott összefüggésben ezek a súlyos problémák, ellentmondások úgy vetődnek fel, hogy veszélyeztetik, megkérdőjelezik a gazdaság fejlődésének mindazon optimista előrejelzéseit, amelyek legfőbb alapját képezik a „Kína-fenyegetésnek". Ebből levonható természetesen egy olyan következtetés is, hogy Kína még nagyon sokáig nem jelent majd fenyegetést, mivel jórészt e belső problémáival lesz elfoglalva. Mások viszont, Kína már elért nagysága, meglevő fegyveres potenciálja mellett, éppen e miatt a hatalmas problémahalmaz miatt tekintik Kínát fenyegető tényezőnek, mivel ezek megoldatlansága - hosszabb távon is - a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és az instabilitás elemeit viszik Kína egyébként is sokszor e jelzőkkel illetett magatartásába. Bárhogyan is alakul a helyzet Kínában, egy dolgot már ma világosan kell látnunk: lassan egy évszázada munkálkodnak e hatalmas ország mindenkori vezetői annak a hosszú távú stratégiai célnak az elérésén, hogy a XIX. század folyamán a külföldi hatalmak által sorozatosan megalázott és megszégyenített Kínának a világ nemzetei sorában elfoglalt helyét a lehető legrövidebb idő alatt összhangba hozzák az ország és a kínai népesség fizikai méreteivel. Végső fokon ez a stratégiai cél vezette Szun Jat-szent, 178 Külpolitika
