Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Az Európai Unió Bizottságának 2000.évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé
Dokumentum Magyarország jelentős előrelépést ért el a humán tőke bázisának átcsoportosításában, mely révén a gyorsan növekvő exportszektor igényei kielégíthetőek. Mindazonáltal, a munkaerő-piaci reformok továbbra is kiemelt prioritást élveznek. Az utóbbi időben azonban új, a növekedéssel kapcsolatos problémák jelentkeztek a munkaerőpiacon. Markáns regionális különbségek vannak jelen, ugyanakkor sok cég érezhető munkaerőhiánnyal küszködik. A magyar hatóságok jó eredményeket értek el a munkaerő-piaci reformok területén, különösen a foglalkoztatást érintő jogalkotásban és a bérmegállapodások esetében. Ezek a reformok egy rugalmas munkaerőpiac alapjait teremtették meg, és ez mára már kezdi meghozni első gyümölcseit a foglalkoztatás növekedésével. De a lakásépítés és a közlekedés jelentette szűk keresztmetszet még orvoslásra szorul a munkaerő mobilitásának növelése érdekében. A nagymértékű beruházások a termelékenység számottevő növekedéshez vezettek. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan nőtt az 1995-ös 22,3%-ról 1999-re 26,6%-ra. A termelékenység különösen a vállalkozói szektorban tapasztalható gyors növekedése, mely bérvisszafogással párosult, az effektiv reál árfolyamon alapuló egységnyi munkaerőköltség jelentős leértékelődésében tükröződött vissza. A közvetlen külföldi tőkeberuházások jelentik a gazdaság átalakításának elsődleges eszközét. 1999-ben a Magyarországon eszközölt nettó közvetlen külföldi tőkeberuházások nagysága elérte az 1,8 milliárd eurót, ami a GDP 4,1%-ának felel meg. 1989 és 1999 között Magyarországra 15,2 milliárd eurónyi közvetlen külföldi tőke érkezett, egyre inkább zöldmezős beruházások formájában. A külföldi befektetők számára bátorítólag hatott a stabil makrogazdasági keret és az európai uniós csatlakozás iránti erős elkötelezettség. A gazdasági infrastruktiira fejlesztése érdekében tett erőfeszítésként a magyar kormányzat állami beruházási programba kezdett, amely a Széchenyi terv elnevezést viseli. A terv elsődleges célja az ország gazdaságilag kevésbé fejlett keleti felének megnyitása. Az állami beruházások középpontjában az autópálya-fejlesztés, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése, a lakásépítés, az árvízmegelőzés, a turizmus, a kutatás-fejlesztés, az információs technológia és a foglalkoztatás áll (lásd a 15. és a 16. fejezetet). Azonban a gazdaság átalakítása jelentős regionális egyensúlytalanságokhoz vezetett. Míg a középső és az északnyugati régiók óriási hasznot húznak a hatalmas közvetlen külföldi beruházásokból és a gazdasági tevékenységek az EK-viszonylatú export felé való átállításából, a keleti régiók kevésbé sikeresek. Ezen túlmenően, jelentős infrastrukturális beruházások és a kis- és közepes vállalkozások környezetvédelmi célú támogatása egyértelműen szükséges ezeken a depressziós területeken. Ez nehéz döntési helyzet elé állítja a kormányt a közkiadások elosztásakor. A kormány által nyújtott mezőgazdasági támogatások fő formáját a piaci ártámogatások, valamint a hitel- és exporttámogatások jelentik. A jelenlegi exportteljesítmény lenyűgöző, kiemeli a magyar gazdaság nyitott és versenyképes jellegét. A magyar gazdaság mostanra már mélyen beágyazódott az EU gazdaságába. 1999- ben az EK-ba irányuló magyar export 76,2%-ot, míg az onnan származó import 64,4%-ot tett ki. A feldolgozóiparban a kereskedelem integráltsági foka még ennél is magasabb, az export több mint 90%-a irányul az EK-ba. E figyelemre méltó exportteljesítmény motorját a külföldi tulajdonban lévő cégek jelentik. Magyarország komoly előrehaladást ért el a vámjellegű akadályok lebontásában. 2000 végére az EK ipari termékeire alkalmazott importvámtétel nullára csökken. 96 Külpolitika
