Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Larrabee, Stephen: A koszovói válság és a közép-európai NATO-tagországok
A koszovói válság és a közép-európai NATO-tagorszdgok osztja az Egyesült Államok is. Ráadásul szeretnék, ha az európai védelmi szervezet tervezési és döntéshozatali folyamataiban is részt vehetnének, s ellenérzésekkel viseltetnek egyes európai országok - szerintük tudatos - igyekezetével szemben, amely arra irányul, hogy ebből az új tagállamokat kizárják. Sajnálatos módon az ESDI kiélezte a feszültséget Közép-Európa „atlanti" és „európai" identitása között. A közép-európai tisztségviselők úgy érzik, hogy egyre fokozódó nyomás alá kerülnek: választaniuk kell Európa és az Egyesült Államok között. Sőt, egyes esetekben - természetesen nem hivatalos csatornákon keresztül - figyelmeztették is őket, hogy ha nem fogják vissza kissé atlanti irányú lelkesültségüket, nem fognak egykönnyen bekerülni az Európai Unióba. Ez a választás azonban nem valódi választás. Kártékony és veszélyes gyakorlat a közép-európaiakat azzal zsarolni, hogy az Egyesült Államok, illetve a NATO felé irányuló kapcsolataik gyengítésével kell bizonyítaniuk európaiságukat. Fontos, hogy egyszerre lehessenek jó európaiak és jó „atlanti pártiak". Ezt a két irányultságot egymás kiegészítőinek, nem pedig ellentéteinek kellene látni és láttatni, hiszen mind a kettő egy erősebb és biztonságosabb Európa irányába hat. Összefoglalás Koszovó egészséges, bár kissé váratlan ébresztőnek bizonyult az új közép-európai NATO-tagok számára. Ráébresztette őket arra, hogy új státusukkal nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is nyertek. Az új tagoktól a szervezet elvárja, hogy anyagiakban is hozzájáruljanak a hadviselés költségeihez és részt vegyenek a NATO új küldetéseiben. Az, hogy a közép-európai államok milyen mértékben tudnak megfelelni ennek a kihívásnak, valószínűleg jelentősen befolyásolja majd a szervezet jövőbeli fejlődését, különösen pedig a további bővítéssel kapcsolatos magatartását. Ha a közép-európai államoknak nem sikerül végrehajtaniuk a szükséges változtatásokat, és jelentősen elmaradnak a többi NATO-tagállam mögött, ennek az lesz a következménye, hogy a szervezet kevésbé érez majd hajlandóságot arra, hogy újabb tagok előtt nyissa meg kapuit. Ezzel tovább mélyülne a szakadék Közép-Európa és az észak-atlanti szervezet többi tagállama között is. így tehát az, hogy Közép-Európa államai miként hasznosítja Koszovó tanulságait és következményeit, fontos hatással lesz nem csupán saját jövőjükre a NATO-n belül, hanem a szervezet későbbi fejlődésére is. A fordítás Frank Orsolya munkája A tanulmány „A NATO és Európa a XXI. században: új szerepek és változó partnerség" című konferencia anyagaként jelent meg. (Szerk.: Sabina Crisen. Woodrow Wilson International Center for Scholars, 2000. jiílius) A cikkben kifejezett nézetek nem szükségszerűen azonosak a RAND vagy bármely támogatója nézeteivel. 2000. ősz-tél 63
