Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria lemben, fenntartásokkal alkalmazhatjuk a karakterisztikus regionális felhalmozási típusok leírására - gondoljunk csak ismét az „indiai" minta tágabb körű, a csak részben „hindu" Dél-Ázsia egészére (és Délkelet-Azsia egy részére) történő alkalmazhatóságára -, mégis jól írja körül az illető földrajzi régió „kapitalizmusának" főbb vonásait. Hasonlóképpen: az „iszlám" kapitalizmus (civilizáció) helyett is inkább az „arab" megjelölést alkalmazzuk alapvetően a közös történelmi és kulturális gyökerekből eredő, a többi régiótól lényegesen különböző félperifériás társadalmi-gazdasági vonások - tehát semmiképpen sem „faji" vagy „etnikai" különbségek - alapján. Regionális centrum és periféria Az oslói Europa-programmet által az 1990-es évek közepén szervezett nemzetközi szemináriumsorozat előadásait adja közre az a kötet, amelyhez külön fejezettel járult hozzá a kanadai Peter Leslie. Ebben a „regionális hegemónia" elméletének kidolgozását szorgalmazza, egyben a regionalizálódásnak a huntingtoninál jóval nagyobb magyarázó erejű elemzési keretét kínálva. (A hegemónia témakörében folyó kiterjedt kutatásokról és széles körű vitákról kitűnő összefoglalást ad: Rapkin, 1990 és Bornschier-Chase-Dunn, 1999.) Megállapítja, hogy minél nagyobbak a különbségek a gazdasági erőviszonyok tekintetében egy adott régión belül, annál könnyebb és egyszerűbb integrációs szervezetet létrehozni a térségbeli országok között. Vagy fordítva: minél aszimmetrikusabb az integráció folyamata, annál nehezebb azt megkülönböztetni egy regionális hegemón rendszer kiépülésétől. (Leslie, 1996: 229. o.) A regionális hegemónia elméletéhez az alábbi, Giddens globalizációs sémájára nagyban emlékeztető téziseket terjeszti elő:- Egy hegemón hatalom színre lépését teszi lehetővé valamely kiterjedt piacra való jutás ellenőrzése, nem hegemón államok részére nagy mennyiségű tőke juttatásának lehetősége, nemzetközi valuta biztosításának képessége (ami számottevő exportképességet feltételez) és technológiai vezető szerep (ami a számottevő exportképességet biztosítja). A jelentős katonai erő a hegemónia biztosításához nem feltétlenül szükséges - az ettől különböző birodalmi uralom kiépítéséhez annál inkább.- Az az állam, amely rendelkezik a hegemón hatalom potenciáljával, annak gyakorlására kényszerülhet, ha a verseny arra kényszeríti, ha a természeti erőforrásokhoz való jutás biztosítására kényszerül (itt már birodalomépítés is szóba jöhet, ha van elegendő katonai ereje), ha meg akarja őrizni a nemzetközi hierarchiában kivívott privilegizált helyzetét, vagy ha a környezetében (vagy akár távolabb) destabilizálódástól tart. Utóbbi politikai céljai elérése érdekében gazdasági terheket is magára vállalhat.- A nem hegemón államok a gazdasági stabilitás és/vagy a gazdasági fejlődéshez szükséges eszközök (tőke és technológia) megszerzése érdekében késztetést érezhetnek a hegemón uralma alá tartozni. Hasonlóképpen a gazdasági elit szükségesnek érezhe2000. ősz-tél 57
