Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Lévai Imre ja mintha az európai vezetők a globalizációt igyekeztek volna érvényre juttatni az Európai Unión belül, még ha másutt az nem is létezett. Más kérdés, hogy a nyolcvanas évek közepe óta fokozódó erőfeszítések az integráció elmélyítésére a globalizáció tendenciáját erősítették. Mindazonáltal lehetséges, hogy az évezred végére a képlet megváltozik, de ennek társadalmi-gazdasági előnyeit és hátrányait ma még nem lehet megítélni. (Ross, 1998:179-180. o.) Az egyik legutóbbi tanulmány (Junne, 1999) a különböző gazdasági tömbök jövőbeli viszonyának forgatókönyveit elemezve arra a következtetésre jut, hogy a neoliberalizmus után ismét az állami beavatkozás, a „szabályozott versengés" kora köszönt be. A kölcsönös függőség olyan magas fokot ért el, hogy a protekcionista intézkedések már nemcsak a külföldi versenytársakat, hanem a hazai szereplőket is hátránnyal sújthatják, ezért a liberalizmus és a protekcionizmus kényes egyensúlya fog fennállni az eltérő hagyományokkal rendelkező régiók között. A szerző itt lényegében egy 1991-ben megjelent francia forrás (Albert, 1991:12-21. o.) különbségtételére hagyatkozik az angolszász és a „Rajna-vidéki" kapitalizmus típusa és kultúrája között (lásd 1. sz. tábla), jelezve, hogy a japán típus az utóbbival mutat hasonlóságot. 1. tábla Az angolszász és a Rajna-vidéki kapitalizmus különbségei Angolszász kapitalizmus Rajna-vidéki kapitalizmus Jövedelem nagy különbségek kis különbségek Társadalombizt. csekély mértékű jól kiépített rendszer Foglalkoztatás szerződéses rendszer az „emberi tőke" megóvása A munka jellege erősen taylorizált változatosabb munkakörök Tőkeforrás inkább értéktőzsde, mint bank inkább bank, mint értéktőzsde Hitel a hitelfelvételt ösztönzik a megtakarítást ösztönzik Szabályozás viszonylag enyhe erőteljesebb rendszer Forrás: Junne, 1999:115. o. Az amerikai Samuel Huntington - a regionalizációt pusztán térbeli jelenségként bemutatva - ennél jóval messzebb megy a kultúrák szerepének megítélésében, sokszor és sokak által hivatkozott művében: „A regionalizmusfogalom... nem írja le pontosan, hogy mi is történik. A régiók nem politikai vagy kulturális, hanem földrajzi entitások. Elképzelhető, hogy - mint a Balkán vagy a Közel-Kelet esetében - a régiót civilizáción belüli vagy azon kívüli konfliktusok osztják meg. A régió csak akkor és annyiban képezheti az államok közötti együttműködés alapját, amennyiben és amennyire a földrajzi vonások egybeesnek a kulturálisakkal. A kultúrától elszakítva a közelség még nem eredményez közös vonásokat, sőt, jelentheti 46 Külpolitika
