Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Lévai Imre Regionalizáció: aszimmetrikus globalizáció A brit szociológus Anthony Giddens, korunk egyik legnagyobb hatású teoretikusa, a „struktúrádé elmélet" megalkotója fogalmi rendszerének középpontjába a regio- nalizációt állítja. (Giddens elméleti rendszerének ismertetésére vagy bírálatára e helyütt aligha vállalkozhatnánk, csupán utalunk egyik átfogó, ám sajátos szempontú kritikájára: Cloke-Philo-Sadler, 1991: 93-131. o.) A sokak által régóta várt „Nagy Elmélet" absztrakciós szintjének megfelelően a lehető legtágabb értelmezés szerint „re- gionalizáción" nem csupán térbeli lokalizációt kell érteni, hanem „a téridő zónásodását a mindennapi társadalmi gyakorlat viszonyában". (Giddens, 1984: 119. o.) Ennél valamivel világosabban és egyértelműbben fogalmaz monográfiája végén a - feltehetően a gyengébb képességű egyetemi hallgatók számára összeállított - glosszáriumban: „Regionalizáció = régiók időbeli, térbeli vagy téridőbeli differenciálódása helyszíneken belül vagy között; a regionalizáció fontos fogalom azzal a fel- tételezéssel szemben, hogy a társadalmak mindig homogén, egységes rendszerek." (Giddens, 1984: 376. o.) A regionalizációs módokat négy ismérv, nevezetesen: a forma, a jelleg, a tartam és a táv szerint osztályozhatjuk, ahol a forma a régiót meghatározó fizikai vagy szimbolikus határok formáját, a jelleg pedig azt a módot jelenti, ahogyan a téridő szerveződések egy átfogóbb társadalmi rendszerben elrendeződnek - mondja Giddens. A tartam és a táv ismérvei arra utalnak, hogy a régió mindig magában hordozza a társadalmi magatartás strukturálódásának fogalmi tartalmát a téridőben (lásd 1. sz. ábra). 1. ábra A regionalizáció módjai Forrás: Giddens, 1984:121. o. 40 Külpolitika
