Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Csáki György - Pitti Zoltán: Magyarország a világgazdaságban-a nemzetközi működőtőke-áramlás tendenciái
Csáki György-Pitti Zoltán Módszertani kitérő A közép-európai működőtőke-importra vonatkozó nemzeti és nemzetközi statisztikákban meglehetősen sok bizonytalanságot találtunk. A külföldi közvetlen befektetések statisztikai számbavételénél általánosan elterjedten a Nemzetközi Valutaalap módszertani irányelveit alkalmazzák - ezt teszi a tanulmányunkban leggyakrabban használt két forrásban, a WIR '99-ben és a WIIW-WIFO Adatbázisban egyaránt. Az IMF módszertani útmutatásai alapján az alábbiakat indokolt statisztikailag közvetlen külföldi befektetésként - működőtőke-befektetésként - számba venni: a) tulajdonhányad szerzése készpénz ellenében („equity investment in cash"); b) tulajdonhányad szerzése-növelése tárgyi apport révén („equity investment in kind"); c) újra befektetett profitok („reinvested profits"); d) tulajdonosi hitelek az anyavállalattól a leányvállalatnak („loans from the parent company to the subsidiary"). Ezeket a beruházástípusokat adják össze nettó számbavételi szemléletben - beáramlás mínusz kiáramlás („investment minus desinvestment") alapon. A közép-európai országokban azonban nehéz ezt a négy beruházástípust pontosan elkülöníteni. Egyrészt az adatszolgáltatás gyakran a befektetési ígéretekre vonatkozik, egy külföldi befektetésnél annak bejelentésekor a deklarált beruházási célt „hivatalos statisztikai adatként" („Investment - including commitments") közlik, különösen Lengyelországban. A másik gyakori eset, amikor „nettó beruházási érték" gyanánt adják meg a beruházás és a bankhitel összegét („equity and loans"), ahol - ismételjük! - a hitel nem tulajdonosi hitel, hanem teljesen közönséges bankkölcsön. Nem meglepő ezek után, hogy a WIIW-WIFO Adatbázis országonként megadja a külföldi közvetlen befektetések számbavételének módját, ami az öt CEFTA-tagország- ra az 5. táblázat szerint alakult: Elsősorban a kötelezettségvállalások és a „bankhitelek versus tulajdonosi hitelek" bizonytalan kezelése következtében joggal lehetünk bizalmatlanok mind a cseh, mind a lengyel beruházási statisztikákkal szemben. A nemzetközi szervezetek és a nemzetközi elemzők ugyanakkor - jobb híján - átveszik a nemzeti statisztikai adatszolgáltatást, így a különféle források egymástól kevésbé eltérő adatokat közölnek. Illusztrációként vessük össze a WIIW-WIFO adatait a The Economist Közép- és Kelet- Európával foglalkozó folyóirata, a Business Central Europe (továbbiakban: BCE) „The Annual 2000" című kiadványában közölt adatokkal. (6. táblázat.) Föltűnő a fenti, összehasonlító táblázatban, hogy a két becslés a Cseh Köztársaság és Lengyelország esetében áll a legközelebb egynmshoz. Ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ezek az adatok a legmegbízhatóbbak - jelentheti éppen az ellenkezőjét is! A BCE országonként külön közölt adatainak forrásaként minden esetben megadja az alábbi három intézKiilpolitika
