Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Csaba László Az évtizedes elhallgatás miatt nem tudatosult, hogy a hadiipar leépülése szükségszerű, fájdalmas és hosszadalmas visszaesést hoz (Winiecki, 1991). Az elmaradt reformok lelassították a társadalmi tanulóképességet, beleértve az olyan elem tények belátását, mint a központilag feldolgozható információ végessége, a nyereségérdekeltség és a járadékvadászat különbsége, a szabad árak előnyei, vagy a tőkeértékelés szubjektív elemeket sem nélkülöző volta. A munkaérték-elméleten felnőtt embereknek érthetetlen, hogy „hova tűnt" a hatalmas gyárüzem felépítésébe fektetett emberi és holt munka, ha azt senki se lopta el, pusztán az üzem ment tönkre, mert eladhatatlanok a termékei (lásd repülőgépipar). Ezért a magánosítás tolvajláskénti (proudhoni) felfogásának elterjedtségét csak részben magyarázzák az orosz privatizálási folyamat kóros tünetei. A koreai és a japán vállalatok és bankok közt ugyanilyen áttekinthetetlen és szétfejthetetlen összefonódás alakult ki, mint Oroszországban (Sondhof-Mezger; 1998), a piacgazdaságot mégsem utasítja el ezen országok társadalma oly hevesen, mint az orosz. Ebben mind a hagyományos - a múlt század végéig domináns - faluközösség egyenlősítő hatása, mind a konkrét személyes munkaidő-ráfordítás egyedüli értékképző voltát hirdető (törvényileg támogatott) marxista felfogás várakozásformáló hatása megjelenik. És ez befolyásolja azt is, mit vámok el a választók az irányítóktól. Épp ehhez képest mutatkozik meg a hazai hosszú reformszocialista kísérletezés kedvező hatása. Főleg nem is az a fontos, ami a közgazdasági szakmán belül végbement (bár nálunk valószínűleg nincs olyan közgazdász akadémikus, aki a ki nem fizetett váltókat a pénzmennyiség részeként venné számba). Fontosabb ennél az, hogy milyen keveset vár az államtól polgára (saját erejében bízik csak), hogy a tulajdon és a kockázati prémium nyereségképző szerepe senkinek se újdonság, hogy a vállalkozókedv központi jelentőségű, de központilag nem gerjeszthető. A kísérletezés kudarca a túlnyomó többséget meggyőzte arról, hogy a piacgazdaság és a szovjet modell között nincs életképes harmadik út. Ebből a szempontból a hivatali reformtervezetek - másutt bemutatott - önfejlődésénél fontosabbnak mutatkozik az, hogy a közigazgatásban, a pénzügyi és a kereskedelmi életben és a kisebb-nagyobb cégeknél tízezerszám sajátították el a piaci intézmények működ(tet)éséhez szükséges ismereteket. Például a személyi és a vállalkozói adózás trükkjei, a csőd vagyongyarapítási célú működtetése, a hitelbírálat módjai, a jelzálog és más biztosítékok szerepének felismerése, a nemzetközi fizetési mód megválasztásának jelentősége vagy a vagyonbiztosítás jelentősége és a feketelistázás gyakorlata ilyen decentralizált (nem központilag előírt) és tömegméretekben szükséges (és elterjedt) ismereteket igényelnek. Ezek a hivatalos programokkal csak közvetett összefüggésben terjedtek el a nyolcvanas és a kilencvenes évtized során Magyarországon. 150 Külpolitika
