Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Varga György: Magyarország külpolitikai mozgástere, beilleszkedés a NATO-ba és az EU-ba
Varga György mutatnak, megdénkültek az önálló európai védelmi identitás és védelmi képesség megteremtésére irányuló erőfeszítések: problémát a cselekvési kompetencia kialakítása és az önálló európai cselekvőképességhez szükséges eszközök hiánya jelent. Washington törekszik fenntartani dominanciáját az európai folyamatok katonai-biztonsági területein, miközben Közép-, Kelet-, és Dél-Európa társadalmi, gazdasági átmenetének hosszú távú terheit az Európai Uniónak engedi át. Ennek szellemében az Európai Uniónak a kontinensen betöltött vezető szerepét nem csak elfogadja, hanem támogatja is, mely igazolja azt a felismerést, hogy a XXI. század biztonsági kihívásaira egyedül a globális nagyhatalom Egyesült Államok sem képes. A külpolitikailag erősebbé, egységesebbé váló uniót amerikai részről azért is támogatják, mert a biztonsági és védelmi politika terén mutatkozó döntési nehézségek, az összhang hiánya és a lassú döntéshozatal nehezíti a határozott az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti külpolitikai-biztonságpolitikai kooperációt. Ugyanakkor érzékelhető az amerikai külpolitika dilemmája, mely egyfelől - saját terheit csökkentve - szorgalmazza az európaiak nagyobb szerepvállalását a NATO-ban és különösen az európai problémák kezelésében, másfelől félti vezető szerepének érvényesülését az önállósuló Európától. Az Egyesült Államok érdekelt egy külpolitikai és biztonságpolitikai szempontból hatékony Európa megszületésében, melyre a korábbinál jobban számíthat egy sokrétűbbé és összetettebbé váló nemzetközi rendszerben. A NATO és az EU országai továbbra is egységesen támogatják az Egyesült Államok európai jelenlétét. Az amerikai-német partnerség erősítése segítheti a transzatlanti kapcsolatok további megszilárdulását a francia többpólusú világ törekvésekkel szemben, ugyanakkor leszögezhető, hogy a NATO- és EU-tagok transzatlanti partnerséget erősítő álláspontja a közeljövőben nem lesz megrendíthető. A nagyságrendi különbségek miatt az egyes európai hatalmak más-más célokban és módszerekben érdekeltek, ugyanakkor Amerika globális, érdekszféráját az egész világra kiterjesztő érdekszféra-politikája keretében is számol a NATO szövetségesekkel. Az eltérő nagyságrendekből adódóan más az ENSZ szerepének - felhatalmazás, jóváhagyás - megítélése is. A tagországok jelentős része nem támogatja a NATO közvetett felelősségi körzetének kiterjesztését, mivel a bővülő feladatok növekvő terheket jelentenek; a szövetség kis és közepes országai közvetlenül nem profitálnak a külpolitikai prioritásokhoz nem sorolt, esetleg földrajzilag is távol eső szerepvállalásból. A transzatlanti viszony alakulását összességében az amerikai politikai akarat és az európai identitás erősödése fogja meghatározni. Nem valószínűsíthető az amerikai izolacionizmus erősödése, ugyanakkor napirenden van az Egyesült Államok világpolitikai szerepének újraértékelése, a globális szerepvállalás mikéntjének meghatározása, ami a 2000. évi elnökválasztás egyik kulcskérdése lesz. Az euroatlanti térséget közép távon is az Egyesült Államok vezette nyugati szövetség dominanciája fogja jellemezni, 12 Külpolitika
