Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja vázátok esélye. Az elmélyülés esetenként a tagállamok alkotmányának módosítását is igényelheti, de ütközhet nemzeti érdeknek tartott felfogással is. így lehetséges a minősített többségi szavazás alapszabállyá tétele egy új alapszerződésben, de a valóságban ez csak igen fokozatosan, hosszú évek alatt érhető el. Megkönnyíti viszont a döntéshozatalt a tagállamok gazdaságainak összefonódása, ami politikai, biztonsági helyzetükre is kihat. Az eddigi ismeretek alapján a tagállamok véleménye a többségi döntés alá vont témakörök számáról még különböző. Az amszterdami szerződésben rögzített, már említett flexibilitás lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok egy csoportja megállapodhasson olyan kérdésekben, amelyekhez más tagállamok nem tudnak vagy nem akarnak csatlakozni. A francia parlament EU- delegációja szerint például a tagállamok egy része közötti szorosabb együttműködésnek az legyen a feltétele, hogy abban kettős többség érvényesüljön: a tagállamok többsége és az integráció lakosságának többsége. A nagy tagállamoknak ez módot adna a szorosabb együttműködésre, például a védelmi politikában, hiszen Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország népessége az unióénak jelenleg 69 százaléka. (Érdekes, hogy e többségen a kibővítés sem változtatna; ha a jelenleg tárgyaló 12 állam csatlakozik, az arány 53 százalék, ha Törökország is, akkor nyilván 5 nagy állam jön számításba, s az arány 58 százalék.) Tény, hogy 28 tagállam esetén 28 miniszter tanácskozása több időt vehet igénybe, mint 15-é, de korántsem ez tűnik a minősített többségi döntéshozatali szabályozás legfőbb akadályának. Elég csupán arra utalni, hogy a legfőbb politikai döntéseket meghozó Európai Tanácsban is egyhangúan döntenek, továbbá, hogy a döntéseket a tagállamok közötti egyeztetések sora előzi meg (a minisztériumok munkatársai között, a Bizottság és a tagállami tisztviselők között, az Állandó Képviselők Bizottságában, a Tanács Titkársága és az előbbiek között). Jól jellemzi a valóságot az a brit vélemény, amely szerint az unió döntéshozatalában az együttműködés és a koordináció a legfőbb szabály5. Másfelől - bármilyen legyen a rendszer - a kölcsönös függőségek és a tagállamok közötti aszimmetriák meghatározóak maradnak. 3.3.2. A szavazatok súlyozása Értelemszerűen felvetődik a mindmáig megoldhatatlan kérdés: a lakosság létszámán alapuló és a tagállamok egyenlőségének elvéből kiinduló követelményt egymással hogyan lehet összhangba hozni. (Tény, hogy ez megnyugtató módon olyan világméretű nemzetközi szervezetben sem lehetséges, mint az ENSZ, hiszen mindenütt szerepet játszik az egyes államok gazdasági, politikai és katonai ereje. Az európai egyesülés gondolatának viszont egyik kiinduló pontja az, hogy a kontinens országai közötti fejlettségbeli eltérések az integráció folyamatában csökkennek, hiszen itt nincsenek olyan milliárdos lakosságú, „fejlődőnek" nevezett, de szélsőségesen szegény országok, mint 2000. tavasz-nyár 111