Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európábán hozzájutás a TNC vállalati hálózatán keresztül, a versenyhelyzet fokozása a fogadó országban a hatékonyság, termelékenység emelése érdekében, a munkahelyteremtés, a nemzetközi integrációs folyamatokba történő bekapcsolódás, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A TNC-k motivációi sem egyértelműek. Az általánosan feltételezett adó- és támogatáspolitikai kedvezmények helyett a hazai piacok meghódítása az első számü cél, amit máris a profitra, illetve az extraprofitra való törekvés követ. A környező országok piacainak bevonása a harmadik megnevezett cél, majd a fogadó ország versenytársainak „be- és megtörése".23 Kaderják Péter empirikus vizsgálata egy nagyon fontos motivációs tényezőt mutatott ki: az átalakuló országok viszonylagosan olcsó, de magasan képzett, termelékeny munkaerejét.24 Halpem László ezt gazdagon illusztrálja is.25 Vissi Ferenc26 a hazai piacon domináns pozícióval rendelkező vállalatokat, valamint az oligopol szerkezetű piacok résztvevőit jelöli meg a befektetők kedvenc célpontjául. A motivációs célegyüttes összevetéséből világos talán, hogy a fogadó országok „keverik" a liberális - minél gyorsabb piacosítás-, a neomerkantil - minél nagyobb volumenű export -, elméleteket, amelyek időnként a nemzeti gazdaságpolitikai függőséget ostorozó újbaloldali színekkel párosul.27 Itt persze azonnal meg kell jegyeznünk, hogy a TNC-k révén lezajló globalizáció nem feltétlenül az interdependens folyamatokat s ezzel a nemzetgazdaságok alkalmazkodását erősíti, hanem igenis tartalmazza a dominancia veszélyes elemeit is.28 Ebben a gyakran divergáló célegyüttes-labirintusban kell a kormányoknak olyan stratégiát és taktikát kialakítaniuk, amelynek révén mind a bel-, mind a külgazdasági érdekeket magasabb szinten elégíthetik ki. Ehhez természetesen a legfontosabb, hogy a belgazdaság fejlesztési irányai, módszerei, az alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök legyenek világosak és áttekinthetőek, s nem csak a külföldi tőke számára. Gyakran éppen a zűrzavaros gazdaságpolitikai gyakorlat ad lehetőséget a TNC-k olyan befektetéseire, amelyek negatív hatásai majd csak egy idő után válnak érezhetővé. Gondolok itt a privatizációs gyakorlat néhány hibájára, vagy egyes ágazatok teljes feladására a rosszul felfogott „versenyösztönzés" indokával.29 Az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az átalakuló országok nem képesek a Penrose-féle hipotézis alapján a TNC-k szektorspecifikus valamint a kormányok hozzájutás-specifikus előnyeinek olyan kapcsolására, amelynek révén mindkét fél számára előnyös kompromisszum keletkezne. A külföldi befektetők ágazati jellege, mérete, technológiai színvonala - leginkább az átalakulás kezdeti szakaszában - sok kívánnivalót hagyott maga után. Csak egy alapos, a közgazdasági, jogi, technikai feltételeket is mérlegelő újabb gazdaságpolitikai lépéssorozatban lelhető fel a már átgondoltabb, komplex tőkeimport-szemlélet. Nem egyértelmű a privatizáció és a külföldi tőke kapcsolata sem. 1999. tavasz-nyár 81
