Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európábán hátrány lehet. Nemzetközi, összehasonlító módon szemlélve tehát a stratégiai kereskedelem és beruházás elmélete döntetlenre áll. A TNC-k is megtalálták az alkalmazkodás módját a kormányzati beavatkozások megnyerésére saját tevékenységük érdekében. A belpiacok ki- és lezárását elkerülendő éppen az érzékeny ágazatokban alkalmazzák az úgynevezett stratégiai szövetségek rendszerét azzal a kettős céllal, hogy bejussanak egyes fontosnak vélt nemzeti piacokra, és egyúttal hozzájussanak az adott piac kutatási és fejlesztési forrásaihoz, eredményeihez. A kizárólagos nemzeti meghatározottságra való törekvés mind a piacra jutás, mind a technológia szempontjából jelentős hátrányokkal járhat. Úgy tűnik az egyre növekvő gazdaságos méretek, technológiai követelmények alapján, hogy a kizárólagosan nemzeti vállalatokra vagy azok döntő részvételére alapozó gazdaságpolitika inkább csak politikai, semmint gazdasági szempontokat elégít ki. A nemzetközi gazdasági áramlatokba történő bekapcsolódás és a nemzeti vállalkozói réteg fejlesztése között nem választani, hanem a kettő rugalmas kapcsolatát létrehozni kell. Létezik a hazai vállalkozások magasabb költségei s esetleg alacsonyabb teljesítményei, valamint a külső beszállítókra történő nagyobb arányú támaszkodás között is egy gazdaságpolitikai lehetőség. Ha a nemzeti kormány hagyná, hogy vállalatait a külföldi cégek legyőzzék a vezető iparágakért folytatott küzdelemben, ezzel elveszítené annak lehetőségét is, hogy nemzeti technikai-technológiai megoldásokkal jelenjen meg ezen iparágakban. Ha viszont túlzottan dédelgeti ilyen vállalatait, akkor még tágabb- ra nyitja a külföldi beszállítók előtt a kapukat. Ezzel ugyan megtartja az iparág honi jellegét, de a teljesítménykritériumok dolgában most már a külföldi beszállítókkal kell egyezkednie.19 Éppen ez a törekvés jellemző a legutóbbi évtizedre. A kormányok jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a TNC-k hazai jelenléte a hazai vállalatok minél nagyobb számát kapcsolja be a TNC-k világméretű hálózatába úgy, hogy a hazai kutatási és fejlesztési kapacitásokat is rendelkezésre bocsátja. Ez ugyan nagyobb ráhatást biztosít a kormányoknak, de tökéletesen nem védi meg őket a külső diktátumok lehetőségétől. A TNC-k globális rugalmassága potenciális, állandó mobilitást is magába foglal: nekik nem tetsző hazai gazdaságpolitika esetén tevékenységük egy - akár a fogadó kormány szempontjából igencsak fontos - részét máshová helyezik át. Ez a lehetőség csak akkor lesz reális veszély, ha a kormány engedi a koncentrált külföldi ellátóktól való függőség kialakulását. Ebben a helyzetben a helyettesítő termékek száma kicsi, az alternatív termelési megoldások kialakítása idő- és beruházásigényes, a készletezés pedig hosszú távon nem megoldás. Egy lehetőség ilyen esetekben a fenyegető helyzetek lehető legpontosabb, őszintébb és legobjektívebb meghatározása azért, hogy mind a TNC, mind a kormány tudja magát mihez tartani, ha ez a helyzet előáll. 1999. tavasz-nyár 79
