Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európábán ció segítheti a TNC-kormány közötti kapcsolatok lehetőségeinek felvázolását. E lehetőség valósággá történő konvertálása azonban megköveteli a nemzeti kormány autonómiáját. A kormány-TNC kapcsolatra a kormányok tárgyalási pozícióinak javulása jellemző, amely révén a hazai üzleti csoportok helyzete is javul. A kormányok a korábbi defenzív stratégia helyett egyre inkább a támogató stratégiát alkalmazzák.13 Két következtetés vonható le a fejlődő országok TNC-kormány kapcsolatai elemzéséből. Az első az a megfigyelés, hogy az utóbbi húsz évben a kormányok és TNC-k közötti közvetlen konfrontációkból inkább a kormányok kerültek ki győztesen. A második viszont az, hogy a TNC-k igenis képesek a kormányokhoz fűződő kapcsolataikat úgy átpolitizálni, hogy a nemzeti kormány saját feladatának érezze a TNC vállalati érdekeinek kielégítését. Ezt többnyire úgy érik el, hogy a kapcsolatok lényegi kérdéseit gazdaságpolitikai térre terelik, s ezzel a helyi gazdasági csoportok helyzetére is nagy befolyással vannak.14 4. Kormány és TNC közötti kapcsolat a fejlett ipari országokban A fejlett országok TNC-kormány kapcsolatait elemző elméletekben a függőségi elméletek helyét a neomerkantilizmus veszi át. Ennek szellemében a fogadó országnak saját vállalatait kell ápolgatnia, fejlesztenie, s ezzel az ország gazdasági és politikai autonómiáját erősítenie. Az erősödő nemzeti gazdasággal fokozódó politikai erő is párosul, a hazai TNC-k a nemzetközi gazdasági harcban jobb feltételekkel indulnak. A liberális elméletekkel szemben itt megmarad a fontos ágazatok feletti állami tulajdon/ellenőrzés igénye, a nemzetek közötti versengés hazai előnnyé konvertálása. A fejlett országok kormányai és TNC-k közötti kapcsolatokat elemző tekintélyes mennyiségű irodalom alapvetően egy központi kérdést vet fel: melyek a következményei a nemzeti autonómia (valamint nemzeti jólét) és nemzeti gazdasági (és politikai) hatalom számára annak, hogy a belső piac globalizációja egyre inkább külföldi tulajdonban lévő TNC-k révén valósul meg? Vajon a hazai nagyvállalatok maguk is ilyen globalizációs térhódításra számítanak-e más országokban? A kérdés megválaszolásához kettős megközelítés szükséges. Először arra kell választ adnunk, hogy védelmeznie kell-e a kormánynak hazai vállalatait a nemzeti gazdaság kiépítése érdekében, a külföldi vállalatoktól való függés elkerülésére? Másodszor azt kell megválaszolni, hogy indokolt-e még fokozottabb nemzeti beavatkozás a TNC-k bejövetele révén fokozódó tőkekoncentráció nyomán? Az első kérdésnél megkerülhetetlen annak a gazdaságpolitikai elemzése, hogy a nemzeti cégek védelme, erősítése a TNC-k behatolásával szemben a piaci feltételeknél jobb eredménnyel zárul-e, a kormányzati gazdasági „mankó" nem az eleve veszteseket támogatja-e ideig-óráig. A sokszor és sokat emlegetett és elemzett iparpolitikai koncepciók 1999. tavasz-nyár 77
