Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt depolitizálódnak, és fokozatosan „normalizálódnak". A „modernista" megközelítés szerint mindezek a modemitás elválaszthatatlan velejárói, hiszen a modemitás, illetve modernizáció által okozott hatalmas változások következményei, s legalábbis mindaddig fennmaradnak, ameddig a modemitás nyugati modellje az egész világon felül nem kerekedik. Az „örökkévaló" megközelítés a nemzetet, illetve a nacionalizmust „öröktől fogva létezőnek" tartja, a modemitás, illetve a posztmodem az, amelyek idővel eltűnnek, hiszen ezek csak a nemzetek önkifejezésének módjai.8 Civilizáció- és kultúraértelmezések Nem célunk, hogy akárcsak vázlatosan is érintsük a kultúra (és az ezzel szorosan összefüggő civilizáció) másfél száznál is több meghatározási kísérletét.9 Témánk szempontjából a kultúrát úgy ragadhatjuk meg, mint „olyan jellemvonások együttese, amelyek egy csoportot megkülönböztetnek egy másiktól"10, illetve az újabban elterjedt szemiotikái megközelítésben mint „társadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége"11. A kultúra meghatározó elemeinek az értékrendet, az értékrend gyakorlati érvényesülését biztosítani hivatott normarendet, illetve azt a szimbólum- vagy jelrendszert tartjuk, amely egyrészről biztosítja azt, hogy egy adott közösség tagjai „megértsék" egymást, másrészről pedig az adott közösségre jellemző (és más közösségektől gyakran számottevően eltérő) jelentéstartalommal ruház fel cselekvéseket, magatartásformákat, intézményeket stb. A kultúra az identitás meghatározó, legalapvetőbb eleme. A kultúra a világ felfogásának, értelmezésének, az abban való tájékozódásnak és eligazodásnak, az emberek mindennapi tevékenységének az alapja. A kultúrát az egyén a társadalmi szocializáció folyamatában sajátítja el, „tanulja meg", viszont a kultúra az egyéneken, az egyének eltérő személyiségjegyem és eltérő tapasztalatain keresztül realizálódik. Az újabb kultúraértelmezések a kultúra dinamikus jellegét, képlékenységét, változékonyságát húzzák alá. A kultúra mozog, áramlik, s állandó hatás-kölcsönhatás viszony áll fenn az egymással szomszédos, az egymással érintkező kultúrák között. Még egy viszonylag kompakt kultúrájú közösségben is a közösséget alkotó egyének teljesen eltérően juttathatják érvényre a közösség kultúráját (vagyis egy adott kulturális közösségen belül is létezhetnek „kulturális törésvonalak"), elszigetelt, másokkal nem érintkező, „vegytiszta" kultúrák pedig ma már gyakorlatilag nem léteznek. A kultúra az egyénen belül is „áramlik", változik, összefüggésben azzal, hogy a kultúra különböző elemeiben, összetevőiben más és más szereplőkkel együttesen, közösen részesedik, akik között nagy valószínűséggel többen is akadnak, akik nem is az ő eredeti kulturális közösségének a tagjai. (A kultúrák egymásra hatásának jó példája az, hogy amikor egy kisebbségi kultúra asszimilálódik, az nem csupán a többségi kultúrába való beolvadását jelenti, hanem gyakorta azt is, hogy a többségi kultúra is oly mértékben megváltozik, hogy már messze nem azonos korábbi önmagával.) 6 Külpolitika
