Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
Kiss J. László dékjog-politika legradikálisabb bírálói. A másik válasz az offenzív dereguláció és támogatás politikája. Számos jel mutat arra, hogy az állam a globalizáció folyamatában korlátozódó szuverenitását úgy ellensúlyozza, hogy maga is a globalizáció támogatója lesz, s ezzel az állami politika globális funkciókat vállal magára. A hidegháborút követő fejlődés jól példázza ezt a fejlődési tendenciát. Globalizáció és az állam szerepe a hidegháború után A nemzetközi kapcsolatok neoliberális kiindulása nyomán a globalizáció jelensége a nemzeti és a nemzetközi, a kül- és a belpolitika, a decentralizáció és a centralizáció vesztfáliai modellben élesen elkülönített területei közötti konvergencia folyamatában is megragadható: a nemzetközi rendszerben csökken, mérséklődik, „szabályozottá", „normatívvá" válik az anarchia, növekszik a „globális", a nemzetközi, az „állam nélküli kormányzás", illetve annak a szükséglete, mérséklődik a heterogenitás, míg ezzel egyidejűleg az államon belül az integrációval és a regionalizációval csökken a centralizáció, a migráció és a multikulturalizmus, az etnopolitika jelenségeinek a növekedésével erősödik a heterogenitás. Sőt a hidegháborút követően a világ számos területén az államhatalom felbomlása, az interetnikai konfliktusok elterjedése a biztonság „privatizálódását" jelentő „államon belüli anarchia" kialakulásához vezetett, s azt a nemzetközi biztonság egyik központi kérdéseként állította előtérbe. John Dunn arról ír, hogy a XX. század nagy világháborúit követő időszakokban a nemzetállamnak mint politikai formának a szerepe rendszeresen megerősödött. Ha a kilencvenes években az új államok létrejötte részben ezt a tendenciát erősíti is, a helyzet mégsem egyértelmű: amire fény derült, az sokkal inkább a „nemzetállamok törékenysége" és az államok természetének megváltozása.19 Az állam szerepéről két iskola markánsan eltérő véleménye különösen szembetűnő. Az első azt hangsúlyozza, hogy az állam a kapitalista világrendszer szükségleteinek rendelődik alá, és nincs ellentmondás a „globalizáló kapitalizmus" és az állam funkcióinak az átalakulása között, az utóbbi egyenesen az előbbinek a „szolgálólánya". Egy második magyarázat abból indul ki, hogy a globalizáció gyengíti az állam hagyományos alapját, pontosabban a modernizációként felfogott globalizáció a nemzetközi rendszernek éppen azokat az alapjait fenyegeti, amelyeken nyugszik, nevezetesen az államok világát. Következésképp a globalizáció és az állam között feszültség áll fenn. A kérdés csupán az, vajon az „állam képes-e visszavágásra"?20 Az első iskola álláspontja szerint az állam átalakulása alárendelődik a világgazdasági rendszer parancsának, s ez a folyamat már az annus mirabilis előtt is látható volt. A nyolcvanas években az állam szerepét érintő legfontosabb változás a kapitalista centrumban lezajlott „neoliberális forradalom" volt. Cox arra utal, hogy a „neoliberális forradalom" arra kényszerítette az államot, hogy a recesszió kedvezőtlen feltételei között 58 Külpolitika
