Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 3-4. szám - HIDEGHÁBORÚ - Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok és a "prágai tavasz"
Magyarics Tamás másik oldalon a Dubcek-kormány pedig nem kívánt támadási felületet szolgáltatni az éberen figyelő szovjeteknek azáltal, hogy kompromisszumokra törekszik az Egyesült Államokkal. Ebben az összefüggésben egyáltalán nem meglepő, hogy még 1968. április 12-én is azt közölték az amerikaiak a csehszlovákokkal, hogy amíg nem kártalanítják az 1948 után kisajátított tulajdonokért az amerikai állampolgárokat, addig a csehszlovák kormány se számítson arra, hogy visszakapja a második világháborü után az amerikaiak kezébe került kb. 20 tonna aranyat, amelyet a németek vittek el korábban az országból.3 (Végül 1974-ben született megállapodás a fenti vitás kérdések rendezéséről: az amerikaiak visszaszolgáltatták az aranyszállítmányt, a csehszlovákok ugyanolyan értékben - kb. 80 millió dollár - kártérítést fizettek a kisajátításból származó károkért, s az Egyesült Államok kártérítést fizetett a viszontagságos sorsú acélműért is.) A „tavasz" kezdete Az amerikai diplomácia 1967 decemberében kezdett el komolyabban foglalkozni egy lehetséges vezetőcserével a CSKP-ben. A prágai amerikai nagykövet, Jacob D. Beam egy december 2-án keltezett jelentésben úgy vélte, hogy az öregedő, sztálinista Antonin Novotnyt esetleg Drahomir Kolder vagy Oldrich Cemik váltja fel a kommunista párt főtitkári székében, míg az államelnöki posztot a már visszavonult Ludvík Svoboda tábornok kapja.4 Egy héttel később Dean Rusk külügyminiszter arról értesítette a szocialista országokban működő amerikai külképviseleteket, hogy a szovjetek esetleg közvetlenül beavatkoznak a csehszlovák belügyekbe, amennyiben a CSKP Központi Bizottsága nem a számukra kedvező döntést hozza az pártfőtitkár utódlásáról.5 Ma már ismert tény, hogy Leonyid Brezsnyev személyesen utazott el Prágába a sorsdöntő napokban, de Novotny nem kapta meg a várt támogatást a szovjet párt vezetőjétől; Brezsnyev azzal hagyta el a csehszlovák fővárost, hogy a cseheknek maguknak kell dönteniük a kérdésben. Ez zöld utat nyitott Novotny pártbeli ellenzékének: Novotnynak 1968. január 5-én meg kellett válni főtitkári posztjától, amelyet a fiatalabb generációhoz tartozó Alexander Dubcek vett át, míg az államelnökséget áprilisban adta át Svoboda nyugalmazott tábornoknak. Az amerikai politikai vezetés meglehetősen visszafogottan reagált ezekre a változásokra és, különösen Dubcek életrajzát tekintve, jó okuk volt a bizalmatlanságra. A szlovák származású politikus hosszú éveket töltött a Szovjetunióban, és személye teljes mértékben elfogadható volt a Kreml számára. A prágai amerikai nagykövetség óva intett az „elhamarkodott" nyitástól a Dubcek-rezsim felé, és ebben a véleményében a külügyminisztérium is osztozott. Ráadásul, ahogy arról már korábban is szó volt, Dubcek tudatosan és demonstratívan kerülte az amerikai diplomatákkal való érintkezést, és minden alkalmat megragadott arra, hogy hangoztassa kommunista elveit, elkötelezettségét, országa szilárd tagságát a Varsói Szerződésben és a KGST-ben. Az amerikai kor180 Külpolitika
