Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 3-4. szám - HIDEGHÁBORÚ - Szőke Zoltán: Magyar békefenntartók Vietnámban
Szőke Zoltán vietnami fél mindig „meleg szavakkal méltatta" az MSZMP vezetése, a magyar kormány és a magyar nép által a vietnami nép harcához nyújtott „sokirányú" segítséget. A VDK párt és állami vezetői „nagyra értékelték" a magyar-vietnami baráti, testvéri kapcsolatokat. Ami a magyar-amerikai kapcsolatokat illeti, 1962 után fokozatos javulás, 1969-től pedig a diplomáciai élet szokatlan megélénkülése figyelhető meg a két ország viszonyában.38 Mindez könnyen beilleszthető a Nixon elnök által 1970. február 18-ai beszédében hivatalosan is meghirdetett külpolitikai irányvonal, az „új békestratégia" koncepciójába, amely fokozatos nyitást helyezett kilátásba a kelet-európai országok felé.39 Magyar- országgal kapcsolatban jelzésértékű volt a New York Times 1970. április 14-ei cikke, amely szerint az amerikai-magyar kapcsolatok olyan ütemben fejlődnek, hogy Washington hamarosan visszaadhatja a Szent Koronát.40 De számos más példát is említhetnénk a kapcsolatok javulására, illetve élénkülésére.41 Nixon elnök térségbeli „üdvöskéje" azonban nem Magyarország, hanem Románia volt, ahová 1969 augusztusában személyesen is ellátogatott.42 Ettől függetlenül belső viszonyai miatt a Nyugat ekkor már úgy tekintett Magyarországra, mint a szocialista tábor egyik, számára „legszalonképesebb" államára, a magyar külpolitika irányítói pedig - amennyire a szovjet befolyás engedte - igyekeztek megfelelni a Nyugat elvárásainak. Bármi volt is a kiválasztás szempontja, tény, hogy Hanoi már 1972 októberében érdeklődött a Külügyminisztériumnál,43 majd 1973. január 23-án a VDK,44 január 24-én pedig az Egyesült Államok45 hivatalosan is felkérte a Magyar Népköztársaságot a NEFB-ben való részvételre. A magyar kormány január 25-i válaszjegyzékében46 kinyilvánította, hogy „a megállapodás gondos tanulmányozása után" úgy döntött, hogy eleget tesz a párizsi konferencián részt vevő felek megtisztelő felkérésének. A NEFB-ben való magyar részvételt alapos előkészítés, a Moszkvával és Varsóval való egyeztetés előzte meg, de a magyar kormány kétoldalú konzultációk, illetve külügyi feljegyzések formájában a többi „testvéri" országot is tájékoztatta a magyar delegáció vietnami szerepvállalásáról. így történt ez Románia és Csehszlovákia esetében, de nem képezett kivételt a Koreai NDK, sőt Kuba sem, akik budapesti külképviseleteiken keresztül kaptak tájékoztatást a magyar részvételről. A szocialista tábor, illetve főként azok a „népi demokratikus" államok, amelyek ekkor még elismerték Moszkva közvetlen irányító szerepét, tevékenyen részt vállaltak a vietnami kommunista erők támogatásában, és a NEFB-ben kifejtett magyar-lengyel erőfeszítéseket is közös ügyüknek tekintették. A bizottság magyar tagozata tevékenységének megszervezésére és irányítására 1972 végén, illetve 1973 elején felállították a korábban említett ügyosztályokat a Külügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban, a Vietnamba utazó delegációnak ugyanis - a munka jellegéből fakadóan - vegyes, katonai-diplomáciai összetételűnek kellett lennie. 158 Külpolitika
