Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? Rostoványi Zsolt „A kultúra az a szó, amelyet két, homlokegyenest eltérő értelmezésben használnak... A kultúra egyesíti az embereket, azonban meg is osztja őket." Immanuel Wallerstein1 A modern világ egy paradoxonra épül. Ebből a paradoxonból következnek a modernség egyéb paradoxonai - mondja egy helyütt Heller Ágnes.2 Ilyen paradoxonnak tekinthető a kilencvenes évek nemzetközi rendszere, amelyet az egységesülés és a szétesés egyidejűsége jellemez3, illetve maga a globalizáció is, amely az elmúlt évtizedek - mondhatni: a posztmodem őkor - egyik meghatározó jelensége. Könyvtárnyi szakirodalom íródott csupán a kilencvenes években a globalizáció kérdéséről, mégsem beszélhetünk konszenzusról jószerivel a kérdéskör egyetlen aspektusát illetően sem. Az álláspontok a globalizáció megítélését, hatásait és következményeit illetően rendkívül széles skálán húzódnak, többségük ugyanakkor meglehetősen egyoldalú: a globalizáció elkerülhetetlenségéből és visszafordíthatatlanságából kiindulva a globalizációnak csak pozitív hatásokat tulajdonít. A társadalomfilozófiai nézőpontból kiindulók a globalizációt tekintik a modernitás utolsó olyan „nagy elbeszélésének", amely megoldja a világ problémáit. A pragmatikusok szerint a globalizáció lényegét tekintve technikai-gazdasági folyamat, amely példa nélküli gyorsasággal halad előre, s amely a gazdasági növekedés és prosperitás alapvető forrása. A végkövetkeztetés azonos: a globalizáció azonos magával a civilizációval, homogenizálja a világot, eredendően pozitív hatásai következtében csökkenti a különbségeket, felzárkóztatja a korábban lemaradó régiókat, növeli az életszínvonalat. Amíg a globalizáció szorosan összekapcsolódik a modernitás univerzalizmusával, addig a posztmodern dekonstrukció antiuniverzalizmusából szervesen következik a különbség, a másság előtérbe kerülése (újabb paradoxonként: a különbözőség egyetemessége), ami a hidegháború utáni nemzetközi rendszernek legalább olyan fontos jellegzetessége, mint a globalizáció. A különbözőség, a „másság" a legkézzelfoghatóbban a kultúra és a civilizáció fogalomrendszerében értelmezhető, hiszen „a kultúra a másság antropológiai textualizációja", amely nem jelent mást, mint „a sajátosság azonosí1999. tavasz-nyár 3
