Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? tikularista mozgalmak a hidegháború után nem hogy fennmaradtak, hanem elemi erővel törtek a felszínre. Az is bebizonyosodott, hogy a két nagyhatalom szembenállása bizonyos mértékben még mérsékelte, keretek között is tartotta ezeket a konfliktusokat. Posztmodern kor: „rendet teremthet-e" a civilizáció és a kultúra? A modemitás, vagyis a modem, nyugati társadalmak kialakulásának és fejlődésének hátteréül szolgáló civilizációs keret jelenleg súlyos problémákkal küzd, sokak szerint válságban van. A jóléti állam fejlődési modellje egyre nagyobb zavarokkal működik, amelyek a gazdasági, társadalmi, kulturális szférát egyaránt érintik. Kritikák érik a rendszert „belülről", de kritikák érik „kívülről" is, hiszen nem tudta megoldani a nemzetközi rendszer szintjén jelentkező globális problémák egy részét, képtelen volt csökkenteni a kiáltó egyenlőtlenségeket. Annyi máshoz hasonlóan persze a modemitás is többféleképpen értelmezhető. A modemitás „hódító kultúra", egy „hullám, amelyik elönti és elnyeli az egyik tradicionális kultúrát a másik után".129 Ebből a szemszögből a nyugati modemitással szemben állnak a nem nyugati kultúrák és civilizációk. A modemitás alapvetően technikai-intézményi oldalának kiemelésével levonható viszont az a következtetés, hogy mára az egész világ modem lett, s a modemitás immáron nem (csak) a nyugati civilizációhoz kötődik, hanem globalizálódott, globálissá vált. Úgy gondoljuk azonban, hogy a modernizáció (és a modemitás) technikai-intézményi és a modemitás civilizációs-kulturális oldala nem ugyanaz, a világméretű modernizáció pedig nem változtat azon a tényen, hogy a modemitás lényegéhez tartozik, hogy bázisa a nyugati civilizáció és kultúra. Paradoxonnak tűnik bár, de technikai-gazdasági modernizáció a retradicionalizáció bázisán is végbemehet. Korszakváltás küszöbén állunk: véget ért egy korszak, azonban egyelőre az új korszak sajátosságai még meglehetősen homályosak, nem körvonalazódnak világosan. Átmeneti korban élünk. Ami véget ért, az nem a történelem. Véget ért a hidegháború kétpólusú rendje. Véget ért a vesztfáliai típusú, etatista, a nemzetállamokon alapuló és nemzetállami logika alapján működő nemzetközi rendszer. Véget ért a „felvilágosodás projektuma", a hagyományos értelemben vett modemitás. Megfelelőbb terminus hiányában az új korszakot posztmodem korszaknak (a „glokalizáció", a „fragmegráció" korának) nevezzük. A posztmodem korszak sajátosságai eltérőek a modemitás által teljesen lefedett területeken és szférákban és a nem nyugati régiókban, ahol a modemitásnak csak bizonyos technikai-intézményi elemei vannak jelen. A nyugati civilizációban, illetve a reálszférákban (gazdaság, politika, társadalom, kommunikáció) új elemek, kapcsolódások, új posztindusztriális technikák jelentek meg, amelyek minőségileg meghaladják a 1999. tavasz-nyár 33
