Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - VILÁGGAZDASÁG - Vándor János: Sem vele, sem nélküle: Ciprus és a csatlakozási tárgyalások
Sem vele, sem nélküle: Ciprus és a csatlakozási tárgyalások 1993 júniusában az Európai Bizottság ismertette véleményét Ciprus integrációs érettségéről. Eszerint a görög cipriótáknak joguk volt a felvételi kérelmet benyújtani (Avis, 8. par.); a sziget kettészakítottsága akadályozza ugyan az alapvető szabadságok teljesülését; (10. par.), de az acquis communautaire elfogadása nem jelent áthághatatlan problémákat Ciprus részére (9. par.).8 Az Európai Tanács 1994. júniusi korfui összejövetelén elfogadta, hogy Ciprus az unió következő bővítése során a jelöltek között foglaljon majd helyet, ezzel elkötelezte magát, hogy Nicosiát nem zárja ki a legközelebbi bővítési hullámból. Ez a fejlemény részben annak köszönhető, hogy 1993-94-ben megélénkültek a szigetről folytatott nemzetközi tárgyalások és egy ideig úgy látszott, sikerül a két népcsoportot, valamint a mögöttük felsorakozó két országot egyezségre bírni. (Az optimizmus megalapozatlannak bizonyult, de az „avis"-ban ez még nem tükröződött.) Nem volt kevésbé fontos az sem, hogy Görögország mind nagyobb erővel lépett fel pártfogolja érdekében. Kihasználta azt, hogy maga adta az elnökséget 1994. első felében, illetve jelezte partnereinek, hogy akadályokat gördít az EFTA-országok csatlakozása elé, ha nem lesz elmozdulás a szigetország ügyében. (Molnár, 127. o.) Később pedig, a Törökországgal kötendő vámuniós megállapodás elfogadásának ellentételezéseként kiharcolta annak kimondását, hogy a (maastrichti szerződés felülvizsgálatát végző) kormányközi konferenciát követő hat hónapon belül Ciprussal meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. Görögország segítségével Nicosia 1995-1996-ra alapvető sikereket ért el: politikai síkon az Európai Unió tagállamai elfogadták jelentkezését, elismerték jogát a tagság kér- vényezésére, biztosították részvételét a következő tárgyalási körben, s - talán ez a legfontosabb - elismerték azt is, hogy a közösségi tárgyalásoknak nem előfeltétele a ciprusi probléma végleges vagy tartós rendezése. Azt azonban közösségi szinten már nem mondták ki, hogy a felvételnek sem előfeltétele a ciprusi belső problémák megoldása. A görög-török-ciprnsi háromszög A nyugat-európai államok tisztában vannak azzal, hogy Ciprus esetében bármennyire egy nemzetközileg szuverénként elismert országról van szó, a problémákat csakis a görög-török és ennek alárendelten a görög-török-ciprusi kapcsolatok rendszerének egészébe ágyazva lehet csak megoldani, de egyáltalán megérteni is. Ez a magyarázata annak, hogy az EK/EU álláspontjának formálódásakor mindenkor legalább annyira hatott a két „külső" szereplő magatartása, mint a helyi görög és török ciprióta közösségek lépései. Az Európai Közösség ezért kezdetben a felektől való egyenlő (és a konfliktusoktól való legnagyobb) távolság-tartás politikáját követte. A nemzetközi szintéren jelentkező (görög-török, vagy éppen görög-török-ciprusi) ellentéteknél a kezdeményezést könnyű szívvel átengedte az ENSZ-nek vagy az Egyesült Államoknak. Igyekezett ugyan a vál1999. tavasz-nyár 219
