Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt vékenység különböző szféráiban fellelhető, a politikaiban, a gazdaságiban, a kulturálisban és a szociálisban, sőt látszólagos paradoxonként maga a lokalizációs folyamat is globalizálódik!36 A lokalizáció egyik motiváló tényezője a globalizáció, s a lokalizáció egyfajta válasz a globalizáció kihívásaira, az identitás globalizáció általi fenyegetettségére. Rosenau több példát is hoz arra, hogy maga a lokalizáció globalizációs folyamat: ha egy ország válaszul hasonló lépésekre kereskedelmi korlátokat emel, ez gyorsan „tovaterjedhet", hasonló hatással járhatnak az autonómiatörekvések stb. Fennáll ugyanakkor az a paradoxon, hogy minél többen lépnek fel a globalizáció ellen lokalizációs törekvésekkel, ez az egész rendszer szintjén - mint globalizálódó lokalizáció - az uniformizációs folyamatokat gyorsítja! Rosenau bevezeti a rendkívül találó „fragmegráció" kategóriáját, ami az integráció és a fragmentáció interakciójára utal37, pontosabban azokat a területeket fedi le, ahol az integráció és a fragmentáció oksági kapcsolatban állnak egymással. Az „egyenlőtlen fragmegráció" (uneven fragmegration) kifejezés arra utal, hogy jóllehet az integráció és a fragmentáció, a globalizáció és a lokalizáció egymást kölcsönösen áthatják, illetve befolyásolják, ennek foka és mértéke mindig az adott helyzettől függően változik, s a kölcsönhatás majd mindig „egyenlőtlen". Az integráció és a fragmentáció együtt él, és kölcsönösen hat egymásra, ez az együttélés azonban hol harmonikus, hol konfliktusokkal terhelt, egyáltalán nem nélkülözi az ellentmondásokat, ezek azonban nem antago- nisztikusak. Ezt vallja Roland Robertson is, aki a „glokalizáció" kategóriáját vezeti be. Több munkájában felhívja a figyelmet a globalizáció és a lokalizáció szoros kapcsolatára összefüggésben azzal, hogy a homogenizáció-heterogenizáció, illetve univerzalizmus-parti- kularizmus ellentétpárok valójában nem egymást kizáró, hanem egymással összefüggő, egyidejűleg jelentkező folyamatok. Ebben az összefüggésben a globalizáció „a partiku- larizmus univerzalizációjának és az univerzalizmus partikularizációjának egymásba fonódása", illetve intézményesülése.38 Még pontosabb kifejezésnek tartja a glokalizációt, ami jól tükrözi, hogy itt nem ellentétpárokról van szó. „A lokális a globális »mikroszintü« megnyilvánulása". Robertson felhívja a figyelmet arra, hogy a hagyományosan értelmezett kultúrafelfogás mind kevésbé kielégítő, hiszen mind nagyobb azok száma, akikben több különböző kulturális sajátosság egyesül („halfies").39 Teljesen hasonló Stuart Hall álláspontja, aki a lokális és a globális kölcsönös egymásba fonódása miatt nem is tesz különbséget a kettő között. Hall szerint a globális valójában a partikularitáson, a partikuláris tereken, partikuláris etnicitásokon, partikuláris identitásokon keresztül nyilvánul meg, s egy „folytonos dialektika" jellemzi a lokális és a globális viszonyát.40 A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó elméletekben egyelőre csupán kevés olyan kísérlettel találkozhatunk, amelyik a diszciplínát erősen megosztó, a különböző irányzatok - mindenekelőtt a realizmus és a liberalizmus/idealizmus - közötti, a hideghá12 Külpolitika
