Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe ortodoxiát alkalmazták, hogy a szovjet vádakat kivédjék. Sztálin és Molotov 1948. május 4-i levelében ennek ellenére a „jobboldali, burzsoá-nacionalista elhajlás" vádját sütötték Titóra, bírálták politikáját a trieszti kérdésben, amelyet csak „az angolok és az amerikaiak elleni háború kezdeményezésével, erővel történő megszerzésével foglalhatnának el", amire a Szovjetunió nem szánta el magát. 1948. június 19-e és 23-a között a Tájékoztató Iroda pártjai Bukarestben megtartott második konferenciájukon elítélték a jugoszláv pártot, s kitaszították a nemzetközi kommunista mozgalomból. A szocializmushoz vezető különböző utak elméletét elvetették. Zsdanov, Malenkov és Szuszlov a szovjet „vezető szerep" elismertetésével szövetségeseiktől megkövetelték a „szocializmushoz vezető különböző utak" elméletének elvetését. Június 29-én nyilvánosságra hozták a Tájékoztató Iroda határozatát, amely a külpolitikai témákat teljesen háttérbe szorította, kizárólag a jugoszláv pártvezetés magatartását bírálta. A Kominform támogatta „az SZK(b)P KB kezdeményezését, hogy leleplezzék a JKP KB, mindenekelőtt Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics elvtársak hibás politikáját". A határozat végkövetkeztetése szerint a „jugoszláv kommunisták az imperializmusellenes szocialista egységfront megosztásának, a nemzetközi munkásszolidaritás elárulásának útjára léptek". Jugoszlávia kizárását a Kominformból joggal nevezték „kiközösítésnek". Sztálin úgy vélte, hogy a Kominform ezzel betöltötte feladatát: Jugoszláviát elszigetelték. A kettős frontot (Berlin, Jugoszlávia) nyitó szovjet vezető egyelőre Tito esetében várakozó álláspontra helyezkedett: nem tett újabb kísérletet a jugoszláv vezetés megdöntésére. A jugoszláv kommunista párt július 21-én kezdődő ötödik kongresszusán így Tito, Rankovics, Kardelj és Gyilasz hívei győzedelmeskedtek. A Tájékoztató Iroda bírálatát visszautasították. A kongresszus jellemző módon Sztálin és Tito éltetésével fejeződött be. Jugoszlávia közel egy évig próbálkozott szovjethűségének bizony- gatásával, meg sem kísérelt a nyugati tömbhöz közeledni. A szovjet-jugoszláv konfliktust a kezdeti szakaszban korlátok között tartották. Közvetlenül a Tájékoztató Iroda bukaresti konferenciáját követően Jugoszlávia részt vett a Szovjetunió és a „népi demokráciák" varsói külügyminiszteri értekezletén, amely a német (demilitarizálás, Ruhr-vidék ellenőrzése, egységes német kormány, megszálló csapatok kivonása, jóvátétel) és az európai békerendezés kérdéseiben a négy nagyhatalom megegyezését sürgette. Jugoszlávia fenntartások nélkül támogatta a szovjet külpolitika központi törekvéseit. A belgrádi Duna-konferencián (1948. július 31.-augusztus 18.) Jugoszlávia rendszeresen a part menti államokkal együtt szavazott az angol, az amerikai és a francia küldöttség módosító indítványai ellen. A Duna nemzetközi státusát - amit az 1856-os párizsi szerződés intézményesített, és az 1921-es egyezmény továbbfejlesztett - többségi szavazattal szüntették meg. A konferencián tárgyalás nélkül fogadták el Visinszkij Moszkvából hozott szerződéstervezetét. Jugoszlávia maradéktalanul támogatta a szovjet álláspontot, s jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió a belgrádi konferencián keresz- tülvihette azon szándékát, amelyet már a békeszerződések előkészítésének idején hangoztatott: a dunai hajózás szabályozása a balkáni államok és a Szovjetunió hatáskörébe tar1998. tavasz 89
