Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
FülöpMMhj A szovjet szövetségi rendszer kialakulása és Magyarország Sztálin a nagyhatalmak együttműködésének megszakadására, az európai újjáépítési tervre, a német béketárgyalások holtpontra jutására Európa keleti felében a koalíciós kormányok és a többpártrendszer megszüntetésével, az egyoldalú szovjet orientációnak az érdekövezetébe tartozó államokra kényszerítésével válaszolt. A Tájékoztató Irodát 1947. szeptember 22-e és 28-a között Lengyelországban, Wroclaw közelében, Szklarska Porebában a kelet-európai, francia és olasz kommunista pártok konferenciáján alakították meg. Az ötlet eredetileg 1946 júniusában, Sztálin, Tito és Dimitrov találkozóján vetődött fel, de akkor még a szovjet vezető határozottan elvetette a két világháború közötti Kommunista Intemacionáléra (Komintern) emlékeztető szervezet újraélesztését. Sztálin a moszkvai külügyminiszteri tanácsülés kudarca után fordult Gomulkához, a 9 kommunista párt konferenciájának megszervezésére kérve őt. 1947. augusztus-szeptemberben Zsdanov, Sztálin utasításait követve már a Marshall-terv elleni küzdelemre kívánta életre hívni a kommunista összefogást a szovjet-jugoszláv típusú proletárdiktatúra bevezetésével (a francia és olasz párt esetében a radikális ellenzéki magatartással), a szocializmushoz vezető demokratikus út elvetésével. A novemberi londoni külügyminiszteri tanácsülést megelőzően felvetette Németország állami és gazdasági berendezkedésének kérdését. A Tájékoztató Iroda alakuló ülésén szeptember 25-én elhangzott Zsdanao-beszéd a szovjet vezetés új helyzetmegítéléséről tanúskodott. Eszerint a világ kettéoszlott a Szovjetunió vezette „imperialistaellenes béketáborra", és a „világuralomra" törő amerikaiak által vezetett „imperialista, demokráciaellenes" táborra. Az Egyesült Államok fő célja az „imperializmus megszilárdítása, új imperialista háború előkészítése, harc a demokrácia és a szocializmus ellen, valamint a reakciós, antidemokratikus és fasisztabarát re- zsimek és mozgalmak támogatása". Az 1946. júliusi-októberi párizsi értekezletre vetítette vissza a győztes antifasiszta szövetség megbomlását, külön említve a trieszti területi vita megosztó szerepét. Zsdanov a leghevesebben a Marshall-tervet támadta, mert szerinte az amerikai ellenőrzés alatt álló iparvidékeket részesítik előnyben az újjáépítés során, s ezáltal „az elszegényedett győztes hatalmakat Németország újjáéledő gazdasági hatalma és a német imperializmus függőségébe vonják". A szovjet hidegháborús alaptétel meghirdetésének fontos politikai szerepe volt. A „nyugati" tömb létrejötte után napirendre került a szovjet szövetségi rendszer összekovácsolása. A szovjet modell alkalmazása lett a mérce. Zsdanov ehhez mérten méltatta a jugoszláv és az albán pártot, illetve marasztalta el az attól legtávolabb álló magyar „népi demokráciát". A franciákat azzal vádolta, hogy az orosztól eltérő saját utat követnek, az olasz és a francia pártot elítélte, mert a parlamenti demokrácia „bűvkörébe" kerültek. Sztálin a Tájékoztató Iroda létrehozásával fel akarta sorakoztatni és mozgósítani a kommunista pártokat az általa elhatározott és kívánatosnak tartott új, harcias politikai stratégia mellett. 80 Külpolitika