Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szőrtyi István eljárásai. A kísérlet érdekesen hangzik, de nem nyújthat komoly és megbízható vizsgálati eredményt. Végső soron, ugyanilyen megfontolásból elég lenne csupán a béke beálltának éveit békeévnek tekinteni, s ekkor a vizsgálat homlokegyenest eltérő eredményekre vezetne. A háborús évek statisztikai inszignifikanciájára hivatkozó érvek azért is problematikusak, mert elhanyagolják a háborús évek terheit, a költségeket és a pusztítást. A háborús évek tehertételei valószínűleg nem mérhetők megfelelően az állampárok háborúban töltött éveinek összegével. Egy lépéssel tovább lépve, ha az ellenzők csupán belebocsátkoznak a támogatók által kezdeményezett statisztikai csatározásba, azzal ők is csak hozzájárulnak a demokratikus béke elméletéről folyó vita else- kélyesedéséhez. Az ellenzők nem elégedhetnek meg a demokratikus béke irrelevanciájának demonstrálásával. Foglalkozniuk kellene emellett például azzal a kérdéssel, hogy van-e egyáltalán valami értelme a „demokratizálódásnak", s ha igen, mit lehet várni tőle, ha pedig nem, akkor erre kellene magyarázatot adniuk. Az ellenzők közé sorolhatók azok a szerzők is, akik abból a megfontolásból indulnak ki, hogy az államok nem válhatnak érett demokráciává egyik napról a másikra.67 Az államok sokszor nagyon hosszú és olykor nehéz, problematikus folyamatok során jutnak el az érett és stabil demokrácia stádiumába, s így a „demokratizálódás" korántsem garancia a békességre. Ezt a meglátást tovább is lehet vinni egy lépéssel, hiszen a demokrácia nem valamifajta befejezett állapot, s mindig újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie. így aztán elég nehéz meghúzni a határvonalat, amelyen túl egy demokrácia érett és stabil demokráciának tekintendő, s amelyen innen még nem. A választóvonal meghúzásának nehézségére utal a szerzők hivatkozása Franciaország demokratizálódására. A fent említett tanulmány szerint Franciaország demokratizálódása 1789-től az Ötödik Köztársaság kihirdetéséig tartott, s Franciaország olykor háborúskodott demokratizálódása során, olykor nem.68 Ez elég hosszú időszak ahhoz, hogy a demokratizálódást csaknem tetszőleges mértékben lehessen összekapcsolni a háborúskodással. Az említett szerzők meglátása szerint tehát a demokratizálódás veszélyekkel is jár. A továbbiak azon múlnak, hogy milyen a kapcsolat a demokratizálódás és ezen veszélyek között. A demokratizálódás és a vele járó veszélyek között nagyon tágas körben találhatók kapcsolatok. Demokratizálódásról lehet szó akkor, ha egy autokratikus állam politikai berendezkedése megváltozik, és valamilyen autokrácia és demokrácia közötti köztes berendezkedés valósul meg. Demokratizálódásról lehet szó akkor is, ha valamely állam egy ilyen köztes berendezkedésből hosszabb-rövidebb átmenet után demokráciává válik. De a demokratizálódással összefüggő veszélyek jelentkezhetnek akkor is, ha a demokratizálódás kudarcba fullad, s valamely állam demokráciából valamilyen köztes rendszerré, vagy valamilyen köztes rendszerből autokráciává alakul vissza.69 Végső soron tehát csaknem minden háború a demokratizálódás számlájára írható. Az esetek besorolásában az önkényességnek nagy szerepe lehet, s ez nem szolgál az ellenzők érvei javára. 46 Külpolitika
