Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szűnyi István nem demokráciákról is feltételezhető, hogy igyekeznek elkerülni az óvatlanságot a nemzetközi kapcsolatokban, akkor a demokratikus államoknak sincs sürgető okuk a békétlenségre és óvatlanságra ezekkel az államokkal szemben. Amikor pedig épp a demokratikus béke egyik teoretikusa látja be, hogy a nem demokráciákra vonatkozó feltevései nehezen tarthatóak, akkor az sem szolgál az elmélet hasznára. Bruce Russett maga ismeri be, hogy nem mindegyik autokratikus állam szükségszerűen agresszív. Sőt, a többségük leggyakrabban egyáltalán nem az.32 Ha ehhez még azt a meglátását is hozzátesszük, hogy a katonai intervenció, még akár a legszörnyűbb diktátorokkal szemben is, veszélyes vállalkozás, s így a demokráciát terjesztő keresztes hadjárat nem helyénvaló dolog,33 akkor újból felmerül a kérdés, hogy vajon mi is a demokratikus béke elméletének hozadéka. A demokratikus béke elméletének pozícióját tovább gyengíti, hogy egyszercsak, teljesen váratlanul, realista megfontolások bukkannak fel benne, mégpedig úgy, hogy a liberális megfontolások alárendelődnek az előbbieknek. A demokratikus béke elmélete szerint ugyanis a demokratikus államok vonakodnak a háborús készülődéstől, ha nem kedvező az elfogadható kockázattal elérhető előnyök és a költségek aránya.34 Abban a pillanatban, amikor a teória a liberális megfontolásokat költség- és haszonmegfontolások alá rendeli, rögtön maga ellen kezd dolgozni. Ha a liberális elmélet beismeri, hogy az emberek jobban járnak háborúskodás nélkül, mert a hadviselés költséges és veszélyes,35 akkor ezt a mechanizmust egyaránt alkalmaznia kell a demokráciák egymás közötti kapcsolataira és a demokratikus és a nem demokratikus államok közötti kapcsolatokra. A demokratikus béke elmélete szerint a demokratikus államok csak akkor keveredhetnek háborúba, ha az liberális célokat szolgál,36 ám a demokráciák mégsem háborúskodnak automatikusan minden nem demokratikus állammal, hiszen ezek liberalizálásának költségei és kockázatai nagyok.37 A demokratikus béke elméletének tere így radikálisan összezsugorodik. A demokratikus béke elméletének további gyenge pontja az, hogy nagy teret enged az önkényességnek. Az elmélet elsődleges dimenzióját, tehát a demokráciák közötti béke koncepcióját kezdi ki az, ha a teoretikusok a demokráciával vagy a liberalizmussal kapcsolatban az államok egymással szembeni feltevéseire, várakozásaira, percepcióira és meglátásaira helyezik a hangsúlyt. Az elmélet szerint megzavarhatja a demokratikus békét, ha bizonytalanság alakul ki két vagy több állam között egymás demokratikus berendezkedésének megítélésében.38 Ennek megfelelően egy liberális demokrácia csak akkor fogja elkerülni a háborút egy másik állammal, ha úgy véli róla, hogy az szintén liberális demokrácia.39 Ekkor azonban már csupán az hiányzik a demokráciák közötti háborúskodáshoz, hogy a demokratikus államok arra a meggyőződésre jussanak (vagy meggyőzzék magukat arról), hogy a másik fél nem is demokratikus állam.40 A meggyőzés és a meggyőződés azonban sokkal tágabb keretek közé illik, mint az elmélet, és így a demokratikus béke elmélete nagyon ingatag talajra téved. 40 Külpolitika
