Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek
Dezséri Kálmán c) kedvezőtlenül hathat életszínvonalukra az, ha a nemzeti szabályozást, intézkedéseket meg kell szüntetni vagy meg kell változtatni.8 Mindezek és a korábbi csatlakozási tárgyalások tapasztalatai alapján azt lehet megállapítani, hogy a legnehezebb témakörök: a) a környezetvédelmi, az egészségügyi és a munkavédelmi szabályok; b) a mezőgazdasági politika; c) a regionális fejlesztési és támogatási politika; d) az állami monopóliumok; e) az adózás szabályai, a hozzáadottérték-adók szabályainak harmonizálása; fi a halászati jogok; g) a költségvetési kérdések, az unió költségvetéséhez való hozzájárulás és az abból való részesedés egyes részkérdései; h) a közlekedési politika és a tranzitlehetőségek; i) az energiapolitika, energiatermelési jogok (elsősorban az olaj esetében). 5.2. A derogációk és ezek formái Megegyezéstechnikai szempontból a csatlakozási tárgyalásoknak két fő célja van: a) az egyik az, hogy meghatározzák azt az átmeneti időszakot, amely a csatlakozni kívánó országok jogi rendszerében az acquis communautaire bevezetéséhez szükséges. Az eddigi kibővítések során elfogadott átmeneti időszakok hossza lényegesen különbözött, s igen eltérő indokok alapján határozták meg őket. b) a másik az, hogy amennyiben ez szükséges, akkor megállapítsák a derogációkat. Noha az elv szerint az unió nem biztosít állandó derogációkat, néhány esetben azért ez előfordult. Az ilyen kivételes esetekre csak azért kerülhetett sor, mivel ezek az unió politikája szempontjából nem lényegi kérdéseket szabályoznak, azaz nem érintenek olyan alapvető EU-elveket, amelyeket az EU-szerződés is tartalmaz. Az állandó derogációk biztosításának elkerülése érdekében a csatlakozási tárgyalások során bizonyos speciális megoldásokat alakítottak ki. Ebből a szempontból az utolsó kibővítés számos új elemet hozott. Ha az unió túl sok állandó derogációba egyezne bele, akkor ezzel magát az integráció jellegét változtatná meg úgy, hogy még az eredeti szerződés pontjait is újra kellene tárgyalnia a tagországoknak. A speciális megoldásokat alapvetően hat csoportba lehet sorolni: a) Az acquis communautaire részéről történő adaptáció.9 Az újonnan csatlakozó ország számára engedélyezik, hogy fenntartsa az EU-énál magasabb színvonalú vagy szigorúbb szabályait bizonyos időszakra. Ezen átmeneti időszakban az unió vizsgálja felül a saját előírásait, javítva vagy megváltoztatva az acquis communautaire összetételét azzal a szándékkal, hogy a szóban forgó közös jogszabályokat az újonnan csatlakozó országok színvonalára emeli. Az unió olyan kötelezettséget vállal ezzel, hogy az átmeneti időszak során vagy azt követően felülvizsgálja a saját irányelveit. 42 Külpolitika