Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek
A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek A tárgyalásoknak három olyan aspektusa van, amelyek több szempontból az egész megegyezési folyamatnak fontos jellemzői: a) Nehéz kérdésekben (ilyenek voltak a mezőgazdaság, a strukturális alapok, a halászat, a tranzitutak az előző kibővítési tárgyalások során, s ilyen lesz a mezőgazdaság és a strukturális alapok a keleti kibővülési tárgyalások során) előrehaladás csak a tárgyalások végső szakaszában várható. Az utolsó pillanatban történt áttörések nem ritkák a különösen nehéz nemzetközi tárgyalásokon, s gyakori volt ez az unió korábbi kibővítései során is. Amikor a korábbi csatlakozási tárgyalások már éveken át húzódtak, a legtöbb engedményt akkor is mindkét oldalon csak a tárgyalások utolsó esztendejében tették meg. b) Ha egy tárgyalási fejezetet bezárnak, akkor azt már újra nem nyitják meg. A legutóbbi tárgyalások tapasztalataiból viszont az szűrhető le, hogy a különböző fejezetekről folytatott tárgyalások egységes csomagot képeznek, s mivel itt implicit egyenlőség volt a csatlakozni kívánó három ország között, bizonyos ügyekben (például a környezetvédelmi kérdésekre vonatkozó átmeneti időszak hosszúsága) a fejezeteket újra megnyitották, és a csatlakozni kívánó országok kezelésében való egyöntetűség biztosítása érdekében részben módosították a feltételeket. c) A tárgyalások során úgynevezett csoportdinamika is kialakulhat, ami azt jelenti, hogy az egy időben tárgyaló országokat az egymás közti verseny is hajthatja, s érdekükben áll, hogy a csatlakozási tárgyalásokat időben fejezzék be. A tárgyalásokat folytató országokban olyan aggodalom alakulhat ki, s számukra úgy tűnhet, hogy ha túlságosan makacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, akkor az unió abbahagyja velük a tárgyalásokat, s inkább a többi országgal törekszik megegyezésre. Felmerülhetnek olyan aggályok is, hogy a csatlakozásról tárgyaló többi országgal összehasonlítva kialakult kedvezőtlen kép valamilyen formában ronthatja a csatlakozási esélyeiket. így a tárgyaló országokra nehezedő nyomás arra késztetheti azokat, hogy ne ragaszkodjanak olyan kérdésekben az álláspontjukhoz, amelyekben a többi ország már kompromisszumot kötött az EU-val. Miután a csatlakozni kívánó ország képviselői elé terjesztették a közös pozíció dokumentumát, ennek kormányzata ezt vagy elfogadja, és ezzel a tárgyalások lezárulhatnak, vagy pedig ennek elutasítása, vagy a módosítására tett javaslata alapján az EU-tagországok újabb közös pozíciójának kidolgozására kerülhet sor. Az újabb közös pozíció esetleg már elvezethet az EU-tagországok és a csatlakozni kívánó ország közötti megállapodáshoz. A végső politikai döntések után a csatlakozási szerződés, ezek jegyzőkönyvei, melléklete stb. jogi dokumentumok fogalmazványait a bizottság készíti el. Ezeket még egyszer megvitatja és elfogadja a szerződést fogalmazó bizottság (ennek tagjai a tagországok képviselői, a csatlakozni kívánó ország, a bizottság, és a tanács titkársága). Ezt követően a dokumentumok végső szövegét a nagykövetek tanácskozása fogadja el, amit a csatlakozási szerződés ratifikációja követ. A bővülés ratifikációja a maastrichti szerződés alapján az Európai Parlamentben történik. 1998. ősz 39
