Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek

A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek

sült országok számára olyan segítséget kell biztosítani, amelynek révén ezek az országok fel tudnak készülni az EU-tagságra.

A tagság kritériumaival kapcsolatban sokáig bizonytalanság uralkodott. A társult országok kvantitatív mutatók megjelölését szorgalmazták, amelyek teljesítése esetén felvételük lehetővé válik. A brüsszeli EU Bizottság viszont vonakodott ilyen mutatók megadásától. Franciaország már ezt megelőzően javaslatot tett egy ilyen mutatókból álló részletes listára, amit viszont a koppenhágai csúcstalálkozó többi résztvevője nem fogadott el. Mindezek ellenére nem kizárt, hogy az előzetes csatlakozási tárgyalásokon ezek a mutatók újból előkerülnek, és a feltételrendszer részévé válnak. Ez a részletes lista következő fontos mutatókat tartalmazta:

a) a gazdasági fejlettség mérése (például a GDP egy főre jutó nagysága alapján);

b) a piacgazdaság megvalósításának mérése (például a privatizált vagyon részesedése alapján);

c) a szociális védelem mérhető szintje;

d) a kormányzati adósság és az infláció ellenőrzése;

e) az előrehaladás a nyitott gazdaság megteremtésében;

fi a modem fiskális rendszer kialakítása és működtetése;

g) az állami adminisztráció képessége arra, hogy az EU-törvények, - jogszabályok bevezethetők és alkalmazhatók legyenek.

b) Korfu, 1994. június. Az Európai Tanács döntése megerősítette, hogy a társulási szerződések és a koppenhágai döntések szabják meg a kapcsolatok elmélyítésének a kereteit, s ezek megvalósítása a csatlakozási feltételek egyik döntő elemét alkotja. Az Európai Tanács azt kérte a bizottságtól, hogy tegyen javaslatokat a társulási szerződések és a koppenhágai döntések megvalósításának elősegítésére, amelyek célja a csatlakozási tárgyalásokra való felkészülés. Az unió megfelelő működése érdekében intézményi reformok kidolgozását határozták el, amelyeket még a kibővítést megelőzően életbe kívántak léptetni. Az ezekről dönteni hivatott kormányközi konferenciára 1996 és 1997 júniusa között került sor, de a döntések vagy elmaradtak, vagy későbbre halasztották őket.

c) Essen, 1994. december. Az Európai Tanács ülésén olyan irányelvekről, rövid és középtávú intézkedésekről döntöttek, amelyek biztosíthatják a tartós békét és a stabilitást Európa és a szomszédos régiók, a társult országok csatlakozásának előkészítése során. A csúcs- találkozó döntése szerint a bővülés - az 1995. januári 15 tagra - csupán a kezdetét jelenti annak a csatlakozási folyamatnak, amelynek révén minden társult ország idővel az unió teljes jogú tagjává válik. Elfogadták azt is, hogy az unió támogatja és gyorsítja a társult országok felkészülési folyamatát a teljes jogú tagságra, és ennek érdekében átfogó programot dolgoztak ki. Ebben a stratégiai programban lefektették, hogy a csatlakozásra akkor kerülhet sor, amikor a társult országok már képesek lesznek a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, mivel már megteremtették ennek meghatározott politikai és gazdasági feltételeit.

1998. ősz

31