Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lőrincz Csaba - Németh Zsolt - Orbán Viktor - Rockenbauer Zoltán: Nemzetpolitika, 1988-1998
Könyvekről vetkező alapelveken kell nyugodnia: biztosítani kell a kisebbséghez tartozó egyén emberi jogait, beleértve a szabad identitásválasztás jogát, a kisebbségi közösségek kollektív jogait, az önkormányzathoz való jogot, el kell ismerni a nemzetközi kapcsolatokban a kisebbségek önálló jogalanyiságát, és bizonyos fokú nemzetközi védelem alá kell helyezni őket. A nyugati államok viszonylatában fel kell tárni és meg kell értetni e soknemzetiségű térség konfliktusainak mozgatóit. Orbán Viktor szerint nem azt kell ígérni, hogy e feszültségeket máról holnapra feloldjuk, hanem arról kell meggyőzni a nemzetközi közvéleményt, hogy e feszültségek kezelésére van hitelt érdemlő elképzelésünk, és ez nem fogja meghiúsítani euroatlanti integrációnkat. Mindez a Nyugatnak is érdeke, hiszen csak a valós helyzet ismeretében járulhat hozzá a térség stabilitásához. A magunk részéről pedig a nemzeti széttagoltságban ne csupán tehertételt lássunk: a határon túli magyarság a maga súlyával és teljesítményeivel nem elvesz, hanem hozzáad a magyar állam nemzeti érdeket érvényesítő képességeihez; következésképpen tehát ki kell aknáznunk az ebből adódó politikai, gazdasági és kulturális lehetőségeket. A szomszédos országokhoz való viszony csak akkor válhat stabillá és biztonságossá - véli Lőrincz Csaba -, ha a demokratikus értékrend, a jogállamiság intézményei, a piacgazdaság a szóban forgó országokban jól működnek. A kisebbségek jogainak biztosítása pedig hozzájárulhat a demokrácia kiépítéséhez, a hatalom ellenőrzéséhez, az állami berendezkedés decentralizálásához, tehát a térség euroatlanti integrációjához egyengeti az utat. Ekképp a magyar kisebbségpolitika nem válik el az integrációs politikától. Orbán Viktor tömör kijelentésével élve: a magyar kisebbség és szomszédságpolitika maga az integrációs politika. Ezt kell érvényesítenünk integrációs, szomszédsági és kisebbségpolitikánkban is. A Németh Zsolt és Rockenbauer Zoltán által 1998-ban írt utolsó tanulmány a magyar külpolitika elmúlt négy évét tekinti át. Megállapítják, hogy a NATO-tagság ratifikációs eljárásai Magyarország „külpolitikai rendszerváltozásának" beteljesülését jelentik. Véleményük szerint az euroatlanti kapcsolat jelenti ma azt a biztonsági, politikai és civilizációs értelemben vett természetes közeget, amelyhez a magyar nemzet évszázadokon át tartozott. Bírálattal illetik az előző négy év külpolitikáját. Mindezt úgy érzékeltetném, hogy amit hiányolnak, annak szerintük az elkövetkezendő négy évben meg kell valósulnia. Eszerint egyértelműen meg kell fogalmazni a nemzeti célokat; meg kell szüntetni a szemléleti bizonytalanságot és az identitászavart; a magyar külpolitikának kettős érdeket, a magyar állam és a magyar nemzet érdekeit együttesen kell képviselnie; a kormánynak meg kell szereznie a kisebbségi magyarság egyetértését a rájuk is vonatkozó szerződések megkötésekor; meg kell valósítani az 1996. júliusi magyar-magyar csúcson kilátásba helyezett intézményes magyarmagyar párbeszédet; a magyar külpolitika mögé az egész nemzetet fel kell sorakoztatni. A szerzők szerint az új kormány nemzetközi szinten támogatja a magyar kisebbségek szervezeteit; a magyar diplomáciának nemzeti karaktert kölcsönöz; kidolgozza az Európai Unióhoz való csatlakozás átfogó stratégiáját; a magyar érdekek következetes megfogalmazásából kiindulva a csatlakozási tárgyalásokon határozott technikát követ; a magyar gazdaság 120 Külpolitika
