Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jordán Gyula: Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január
Diplomáciatörténet Mao Ce-tung elvtárs: Liu Sao-csi Kínába való visszatérése óta20 a KKP KB napirenden tartja a Kína és a Szovjetunió közti barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés kérdését. Sztálin elvtárs: Ezt a témát megtárgyalhatjuk, és dönthetünk. Tisztáznunk kell, vajon dekla- ráljuk-e a Szovjetunió és Kína között jelenleg érvényben lévő 1945-ös szövetségi és barátsági szerződés folytatódását, s a későbbiekben jelentsük be a küszöbön álló változásokat, avagy megtegyük most rögtön. Mint tudja, a Szovjetunió és Kína közti szerződést a jaltai megállapodás alapján kötötték, amely annak főbb pontjait (Kurili-szigetek, Dél-Szahalin, Port Artur kérdése stb.) meghatározta. Azaz úgy is mondhatjuk, hogy a szóban forgó egyezmény Amerika és Anglia beleegyezésével jött létre. E körülményt figyelembe véve, szűkebb körben úgy döntöttünk, hogy egyelőre a szerződés egyetlen rendelkezését sem módosítjuk, mivel akár egyetlen pontban eszközölt változása Amerikának és Angliának legális alapot adna arra, hogy felvessék a Kurili-szigetekre, Dél- Szahalinra stb. vonatkozó rendelkezések módosítását. Ez az, amiért megoldást kerestünk arra, hogy formálisan fenntartva annak rendelkezéseit, valójában módosítsuk a jelenlegi szerződést. A jelen helyzetre alkalmazva ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió formálisan megőrzi a jogát, hogy csapatait Port Artúrban állomásoztassa, miközben a kínai kormány kérésére ténylegesen kivonja a jelenleg ott állomásozó szovjet fegyveres erőket. Egy ilyen művelet kínai kérésre hajtható végre. Ugyanezt lehet tenni a KCSZSD-vel,21 azaz kínai kérésre, rendelkezései formális érvényben hagyása mellett, gyakorlatilag módosítjuk az egyezmény vonatkozó pontjait. Ha viszont a kínai elvtársak nem értenek egyet ezzel a stratégiával, előterjeszthetik saját javaslataikat. Mao Ce-tung elvtárs: Ami a KCSZSD-t és Port Artúrt illeti, a jelenlegi helyzet alapjában véve megfelel a kínai érdekeknek, mivel a kínai erők elégtelenek ahhoz, hogy hatékonyan harcoljanak az imperialista agresszió ellen. Emellett a KCSZSD egyben a vasútnál és az iparban dolgozó kínai káderek felkészítését szolgáló kiképzőiskola is. Sztálin elvtárs: A csapatok visszavonása nem jelenti, hogy a Szovjetunió megtagadja a támogatást Kínától, ha egy ilyen segítség szükségessé válik. Az igazság az, hogy mi, mint kommunisták, nem vagyunk teljesen megbékülve azzal, hogy csapataink külföldi, különösképp egy baráti nemzet földjén állomásozzanak. E helyzetből kiindulva bárki azt mondhatja, hogyha szovjet erők tartózkodnak kínai területen, akkor a britek például miért nem állomásoztathatják erőiket Hongkongban, vagy az amerikaiak Tokióban? Nemzetközi téren sokat nyernénk, ha kölcsönös megegyezéssel a szovjet csapatokat kivonnánk Port Artúrból. Ráadásul a szovjet erők kivonása jelentősen növelné a kínai kommunisták hitelét a nemzeti burzsoáziához fűződő kapcsolatukban. Mindenki látná, hogy a kínai kommunistáknak sikerült elérni azt, amire Csang Kaj-sek nem volt képes. A kínai kommunistáknak számolniuk kell a nemzeti burzsoáziával. A szerződés biztosítja a Szovjetunió jogát, hogy csapatait Port Artúrban állomásoztassa. De a Szovjetunió nem köteles élni ezzel a jogával, s kínai kérésre ki is vonhatja a csapatait. Azonban, ha ez nem megfelelő, a csapatok 2, 5 vagy 10 évig Port Artúrban maradhatnak, bármeddig, ahogy az Kínának leginkább megfelel. Nehogy az a látszat keletkezzék, hogy ki akarunk menekülni Kínából. Mi akár 20 évig is ott maradhatunk. 106 Külpolitika
