Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jordán Gyula: Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január
Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai Artúr stb. kérdését. Mao úgy érezte - és ennek a Jugyinnal folytatott fent hivatkozott beszélgetésben is hangot adott hogy Sztálin ezeket a területeket saját befolyási szférájává kívánta alakítani. Ezt a vádat már Mao moszkvai tartózkodása idején, 1950. január 12-én mondott beszédében az amerikai külügyminiszter, Dean Acheson is megfogalmazta, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy viszályt keltsen Kína és a Szovjetunió között. Acheson kijelentette: „A Szovjetunió elválasztja Kína északi területeit Kínától és hozzácsatolja ezeket a Szovjetunióhoz. Ez a folyamat befejeződött külső Mongóliában. Közel van a befejezéshez Mandzsúriában, és biztos vagyok abban, hogy Belső-Mongóliából és Hszincsiangból nagyon boldog beszámolók érkeznek a szovjet ügynököktől Moszkvába."10 A két tárgyalási jegyzőkönyv legszembetűnőbb tartalmi különbségét Sztálinnak a két tárgyalási forduló közötti időben ellenkezőjébe forduló felfogása jelenti a Csang Kaj-sekkel kötött szerződés sorsát illetően. Míg az első tárgyaláskor ragaszkodott a régi szerződéshez, egy hónappal később már homlokegyenest ellentétes véleményt fejtett ki. Decemberben még a megszerzett területek (Kurili-szigetek, Dél-Szahalin stb.) garanciáját látta a jaltai egyezménytől eredeztetett szerződésben, januárban viszont már a fenébe kívánta Jaltát, és habozás nélkül egy új szerződés mellett döntött. A fordulatra - amelyről Maót a szovjet legfelső vezetésben helyet foglaló beszélgetőpartnerei már korábban tájékoztatták - még nincs teljesen kielégítő magyarázat. Az egyik tényező, ami ebben szerepet játszhatott, hogy a régi szerződéshez való ragaszkodással, a kínaiak érzékenységét és elutasító álláspontját ismerve, Sztálin olyan feszültséget vállalt volna fel, amely a nyugati hatalmak kezére játszhatott volna, veszélyeztetve ezzel az egész távol-keleti szovjet stratégia alapját jelentő szovjet-kínai szövetség szilárdságát. Mao több okból tartotta szükségesnek az új szerződés megkötését: a forradalom győzelmével teljesen új viszony jött létre a két ország között, a régi szerződés két fontos tényezője, a Kuomintang és Japán helyzete gyökeresen megváltozott, a kínai társadalom bizonyos csoportjai csalódtak a régi szerződésben, melynek megváltoztatása az új vezetés helyzetének javítására, tekintélyének növelésére is alkalmasnak tűnt. Az első tárgyalásuk idején, amikor ragaszkodott a régi szerződés fenntartásához, Sztálin még úgy gondolta, hogy ez lehetőséget ad egy esetleges amerikai beavatkozás veszélyének csökkentésére. A nemzetközi helyzet azonban gyorsan változott, az év végén ismertté váltak a Truman- adminisztiáció új elképzelései az Egyesült Államok távol-keleti stratégiájáról (nem utolsósorban Acheson említett beszédéből). Ez mindenekelőtt Japánt, Okinawát és a Fülöp-szi- geteket jelölte meg az amerikai érdekek elsődleges védelmi vonalaként, de kizárta ebből Tajvant. Sztálin szemszögéből ez a kínai-szovjet szövetség elfogadását jelentette, s bizonyos visszavonulást az ázsiai szárazföldről. Úgy gondolta, nem sokat veszít, ha az éleződő szovjet-amerikai viszony közepette itt egy adott kérdésben eltér Jaltától, bár ő és utódai más vonatkozásban végig ragaszkodtak a jaltai döntések érvényességéhez. Sztálin fordulatát megkönnyítette annak ismerete, hogy a kínai vezetésben végig élt a szándék az amerikai kapcsolatok fenntartására. 1945-48 között a kínai kommunisták nemegyszer értésre adták, hogy érde1998. nyár 101
