Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nagy Péter des-óceáni térség gazdasági stabilitására? Az interdependendának meglehetősen intenzívnek és hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy elrettentsen az információs hadviseléstől. A gazdasági interdependencia módosította a támadó információs hadviselés stratégiáját. Az államok kisebb mértékű interdependenciája csak viszonylagos erőt biztosít. Ha a remélt előnyök meghaladják a ráfordításokat, akkor a támadó informádós hadviselés hatékonysága növekszik. A kevésbé intenzív interdependencia egyik előnye az, hogy a gazdasági utóhatások gyengébbek lesznek az agresszor állam gazdaságára. Az információs hadviselésnek előfutára lehet a gazdasági interdependencia csökkenése, de a legfejlettebb államok esetében ez nem jelent megvalósítható célt. A gazdasági interdependencia szintjének a csökkentése több okból is költséges: az interdependenciából szerezhető előnyök elmaradnak, azok nem oszthatók el a lakosság számára; az állam prosperitása csökken; a belpolitikai korlátozások kiválthatják a belső erőegyensúly felborulását. A társadalomnak azok a csoportjai, amelyek nyernek az interdependendán - a multinacionális társaságok, a pénzügyi intézmények, a befektetők - valószínűleg összefognak az érdekszerveződésekkel, hogy megakadályozzák az interdependens kapcsolatok csökkentését, illetve megszüntetését. A gazdasági interdependencia csökkenő szintje a biztonsági dilemma intenzitását is érinti, és növeli az eszkalálódás veszélyét. A gazdasági interdependencia csökkentése fenyegető álláspontként értelmezhető, különösen akkor, ha az egyik állam érzékenyebb a támadásra, mint a másik. A növekvő gazdasági interdependencia azonban a relatív biztonság növekedésének is tekinthető, különösen azoknak az államoknak az esetében, amelyek érzékenyek a támadásra. Mindez különösen megnehezíti a politikai döntéshozatalt, hiszen a negatív külpolitika hagyományos formái - mint például a gazdasági szankciók - kevésbé hatékonyak, és még az elrendelő államok számára is nemkívánatos következményekkel járnak. Ha egy állam viselkedését fenyegetőnek tekintik, akkor az elrettentés leghatékonyabb módja az lehet, ha az információs hadviselés költségei meghaladják az elvárható előnyeit. Ez viszont csak úgy érhető el, ha a hagyományos fegyverek alkalmazásával fenyegetnek, illetve növelik a gazdasági interdependencia szintjét. Meg kell azonban jegyezni, hogy az interdependencia egyáltalán nem akadályozza meg az államok közötti információs hadviselés kirobbanását bizonyos gazdasági ágazatokban működő vállalatok ellen, melyek komparatív előnyeiket akarják megnövelni. Mivel az államok általában inkább növelni, nem pedig csökkenteni akarják gazdasági előnyeiket, ezért az interdependencia hatástalan elrettentő eszköz marad. A félelem az eszkalálódástól sokkal hatékonyabban rettent el, legalábbis korlátozza az információs hadviselés kiterjedtségét. Félelem az eszkalálódástól. A hadtudomány - a hagyományos stratégiai módszerek kiegészítéseként - valószínűleg az információs hadviselés módszereit is alkalmazni fogja a katonai konfliktusokban, ezért nem zárható ki az információs hadviselés eszkalálódása. De igaz- e ennek a fordítottja is? Eszkalálódhat-e az információs hadviselés hagyományos katonai konfliktussá? Annak érdekében, hogy a félelem az eszkalálódástól elrettentő hatású legyen, még azt is sejtetni kell, hogy az információs hadviselés katonai konfliktussá szélesedhet. 86 Külpolitika
