Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzetbiztonság az információs korszakban például a trójai faló típusú vírussal lerombolják a létfontosságú hálózatokat, vagy téves célra vezessék a rakétákat. Habár Voltaire egykor azt mondta, hogy „isten mindig a nagy zászlóaljak mellett áll", a mai világban bizonyára tévedésnek minősítenénk ezt a kijelentését. Minthogy a posztindusztriális társadalmak egyre növekvő mértékben támaszkodnak a nagyméretű, globális hálózatokra, ezért a kis „zászlóaljak" támadásával szemben sokkal sebezhetőbbek. Még nem egészen világos, hogy miben is áll majd egy információs támadás. Ha például az amerikai műholdak hirtelen „megvakulnak", a keleti parton pedig „elhallgatnak" a telefonhálózatok, még az is elképzelhető, hogy az Egyesült Államok képtelen lenne azonosítani az ellenséget. Stratégiai fegyverrendszerei semmit sem érnének, hiszen nincsenek nagy iparvállalatok, amelyeket bombázni kell, csak egy személy van valahol, aki szoftvereket ír. Az „elektronikus Pearl Harbor" lehetősége vitákat váltott ki arra vonatkozóan, hogy miként lehet egy ilyen fenyegetést elhárítani .5 A Kritikus Infrastruktúra Védelme elnevezésű, Clinton elnök rendeletével létrehozott bizottság tevékenységét a szenátusi meghallgatás során a „Manhattan Project"' jelentőségével hasonlították össze. A Nemzetbiztonsági Ügynökség szeretné elérni azt, amit ezer évvel ezelőtt Szun Ce kínai stratéga úgy jellemzett, hogy „harc nélkül legyőzni az ellenséget".6 Az amerikai alapító atyák élénk figyelmet fordítottak a technológiára, a szerzői jogokat és a szabadalmak védelmét maga az alkotmány is tartalmazza. Ezt a jogszabályi rendelkezést alkalmazta 1790-ben a kongresszus, amikor szabványügyi igazgatóságot hozott létre, melynek tagjai a külügyminiszter, a hadügyminiszter, valamint az igazságügyi miniszter voltak, jelesül: Thomas Jefferson, Henry Knox és Edmund Randolph. Ez a bizottság azóta régen megszűnt, a diplomaták és a tudósok közötti szakadás éppen akkor lett a legszélesebb, amikor meg kellene érteniük egymást. Minthogy a változásokat a technológia vezérli, az egyes diszciplínák közötti kommunikáció jóval nehezebbé vált. A társadalomtudományi képzettségű diplomaták és a természettudósok figyelmen kívül hagyják egymás tudásterületeit. A diplomáciatörténészek nem veszik figyelembe a tudományos felfedezések hatását a történelem menetére, inkább a nagy személyiség elméletét követik, illetve azokat a történelmi hullámokat, melyek a világot előbbre viszik. A stratégiai információs hadviselés problémáit a humán- és a reáltudományok képviselőinek közösen kell megoldaniuk. Fogalmak és meghatározások Néhány évvel ezelőtt arra kérdésre, hogy mi az „információs hadviselés", a megkérdezettek valószínűleg azzal válaszoltak volna, hogy az nem más, mint a harcászati erők vezetése ellen és az elektronikus berendezések felhasználásával folytatott műveletek összessége. A posztindusztriális államok vezető körei és a nemzetközi biztonság kérdéseit vizsgáló kutatók azonban egyre inkább szélesebb értelemben használják az információs hadviselés fogalmát. A fogalom tartalmának változása közvetlenül kapcsolódik a kibertér - a globális in1998. nyár 67
