Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Győri Enikő: A francia törvényhozás és az európai integráció
Győri Enikő nem mindig akadályozó tényező, sokszor jó hivatkozási alap, mely segítheti a nemzeti érdek érvényesítését a közösségi döntéshozatal során. Jegyzetek 1 Ez egy adózással, pontosabban az áfával kapcsolatos irányelv volt. Kéthetes huzavona után a nemzetgyűlés végül is áldását adta rá. 2 Megbeszélés Fabienne Métayer-vel, az SGCI parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó munkatársával, Párizs, 1998. február. 3 Erről részletesebben 1. Conseil d' Etat: Rapport Public 1992. Études et Documents, No. 44., Paris. 4 E témakörben már 1993 áprilisában született egy miniszterelnöki körlevél, de az még inkább csak a tájékoztatási kötelezettséget hangsúlyozta, és konkrétumot nem tartalmazott. 5 L. A francia alkotmánytanács 1997. december 31-i határozata: „Az amszterdami szerződést csak az alkotmány módosítása után lehet ratifikálni." Az alkotmánymódosításra várhatóan 1998. júniusában kerül majd sor, a két ház együttes ülésének keretében. 6 Ennek tárgya a népszavazásra bocsátható kérdések körének kiszélesítése és az egységes parlamenti ülésszak bevezetése volt. 7 A miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló, kizárólag EU-ügyekkel foglalkozó, koordináló szerepet betöltő SGCI-ben (Secretariat general du Comité interministeriel, a Tárcaközi Bizottság Főtitkársága) nyolc diplomás munkatárs foglalkozik a francia törvényhozással és az Európai Parlamenttel való kapcsolatok ápolásával. 8 A kormány főtitkársága véglegesíti a parlament elé kerülő összes törvényjavaslatot, és a minisztériumok közötti vitákban „döntőbíróként" jár el. 9 Érdemes megjegyezni, hogy például a francia parlament az agrárárak rögzítésének kérdésében nem illetékes, mert azt a francia alkotmány rendeleti hatáskörnek minősíti. Ennek ellenére a delegáció minden év áprilisában, májusában megvizsgálja az úgynevezett agrárárcsomagot, bár határozatot róla a fentiek következtében nem hozhat. 10 Ezen eljárás demokratikussága erősen vitatható, illetve ezáltal megkérdőjelezhető, hogy a képviselőknek van-e egyáltalán alkalmuk az alapos mérlegelésre a döntéshozatal előtt. A francia modell egészére jellemző a titkársági dominancia, tehát hogy a képviselők tulajdonképpen minden esetben a munkatársak útmutatása szerint cselekszenek, és kevés önálló munkát végeznek. A tanácsadók írják a képviselők nevében a jelentéseket is. Ez idegen az északi országokban alkalmazott megoldásoktól, ahol több önálló munkát végeznek a bizottsági tagok. Francia vélemény szerint nincs értelme a véleményezendő dokumentumokat előzetesen megküldeni a képviselőknek. Nagy valószínűséggel úgysem olvassák azokat el, illetve előfordulhat, a kormány álláspontjáról csak az ülés előtti utolsó pillanatban értesül a testület, vagy hogy a kérdés francia szempontból nem különösebben lényeges. 11 Jelentés csak a közösségi jogszabálytervezetek esetében születhet, egyéb uniós dokumentumokról nem. 12 A delegáció tehát „met sa reserve", illetve „leve sa reserve". 13 Ez utóbbi igen ritka. 14 Pinon, Xavier: The Role of the French Parliament in European Affairs. A The Role of Central European Parliaments in the Process of European Integration dmű konferenciára (Prága, 1997. szeptember 12-14.) készített tanulmány, 5. o. 15 A nemzetgyűlés Európai Ügyek Szolgálatának kimutatása, kézirat, 1998. február 16 Uo. 17 Megbeszélés Fabienne Métayer-vel, az SGCI parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó munkatársával, Párizs, 1998. február. 62 Külpolitika
