Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Győri Enikő: A francia törvényhozás és az európai integráció
A francia törvényhozás és az európai integráció kormány hivatalos tájékoztatója előtt információhoz jut a születendő EK-jogszabályterveze- tekről, uniós történésekről. Ezek az adatbázisok egyébként csak ennél a szolgálatnál érhetők el a parlamentben. A dokumentátorok feladata a már említett Sélection nevű összeállítás elkészítése. Ezt a válogatást minden képviselő megkapja, valamint külső szervekhez (nemcsak az államigazgatási egységekhez, hanem egyetemekhez, könyvtárokhoz) is eljuttatják azt. Az EK-közlöny s az EP jelentései, jegyzőkönyvei mikrofilmen vannak meg (a közlöny újabban már CD ROM-on is elérhető, melyet háromhavonta újítanak meg. Ennek előnye, hogy könnyebb keresni benne, mint mikrofilmen). Minden más, nyomtatott formában elérhető tájékoztató anyag, tanulmány, folyóirat, hír- ügynökségi jelentés, francia és külföldi újság (tehát a nem a kormány által a 88/4. cikk értelmében hivatalosan megküldött dokumentum) rendszerezésével, feldolgozásával egy harmadik dokumentátor foglalkozik. O a beérkező anyagokat tematikusán csoportosítja, minden témakörnek külön dossziét vezet, és az adott kérdésért felelős munkatársat tájékoztatja a beérkező új információkról. 4. A francia szenátus szerepe integrációs ügyekben Franciaországban a szenátus az alkotmány 45. cikke értelmében a nemzetgyűléshez hasonló jogokkal rendelkezik. A törvényjavaslatokat a kormány mindkét háznak beterjeszti, s ha a két ház véleménye eltér, és a „békéltető eljárás" sem vezet eredményre, a nemzetgyűlés mondja ki az utolsó szót, tehát mégis az tekinthető az erősebb háznak. Európai ügyekben azonban ez nem érvényes; a két kamarának azonosak a jogosítványai. Ez ellen egyelőre senki semmilyen szinten nem emelt kifogást. Ha ugyanis bevezetnék e téren is a „békéltetést", tehát ha az egyenlő számú képviselőből és szenátorból alakuló paritásos közös bizottság európai ügyekben is összeülne, az nagyon bonyolulttá és hosszadalmassá tenné a parlamenti állásfoglalások megszületését integrációs kérdésekben. Ezen túlmenően a szenátus sosem fogadná el, hogy a nemzetgyűléshez képest e területen gyengébb kompetenciával rendelkezzen. Indoklásul azt szokták felhozni, az alkotmány 89. cikke szerint alkotmánymódosítási ügyeket a két ház egyenlő feltételek mellett vitat meg első olvasatban, s utána vagy a két kamarából álló kongresszus, vagy népszavazás mondja ki a végső szót. Eddig egyébként az EK-jogsza- bálytervezetek kérdésében a két ház még sosem hozott egymással ellentétes értelmű határozatot. A szenátus házszabályának XI. fejezete („Határozatok a közösségi jogszabálytervezetekről", 73. cikk 1-11. pont) fekteti le az uniós dokumentumokkal kapcsolatos eljárásokat. Különbség a két ház között, hogy a szenátus a nemzetgyűlésnél jóval kevesebb EK-jogszabályter- vezetet vizsgál meg, és kevesebb jelentést készít. A titkárság előszelekciót végez, s két kategóriába sorolja a kormány által a 88/4. cikk értelmében megküldött „E" dokumentumokat. Az elsőbe azok tartoznak, melyek - mivel egy speciális, de érdektelen ügyre vonatkoznak, vagy Franciaországot nem érintik, illetve ha érintik is, akkor sem problematikusak - a szenáto1998. nyár 57
