Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Győri Enikő: A francia törvényhozás és az európai integráció
A francia törvényhozás és az európai integráció 2.2. A delegáció illetékessége A delegáció mindezek alapján csak egyfajta szűrő, a nem végleges közösségi jogszabálytervezetetekkel foglalkozik, tehát amikor már egy Brüsszelben elfogadott, átültetendő EK-jog- szabályról, irányelvről van szó, akkor nincs kompetenciája.18 Az úgynevezett transzpozíció a normál jogszabályi eljárásnak megfelelően történik, a szakbizottságokon keresztül. A delegáció nem léphet fel a plenáris ülés nevében, döntései tehát nem foghatók fel a nemzetgyűlés döntéseiként (ez a szenátusra ugyanígy igaz). A delegációnak nincs jogosítványa az EU alapító szerződéseinek módosítása és egyéb, az unió által kötött nemzetközi szerződések nemzeti megerősítése, ratifikálása terén. Ezen egyezményeket még véglegesítésük előtt van csak joga véleményezni. A ratifikálásban az illetékes állandó bizottság játszik szerepet (alapító szerződések esetében többnyire a jogi; társulási és csatlakozási egyezményeknél általában a külügyi). A nemzetközi szerződéseket, így tehát az EU harmadik országokkal kötött társulási megállapodásait és a csatlakozási egyezményeket tartalmazó törvényjavaslatokat a normál törvényalkotási eljárás során hagyja jóvá a két ház. Mindkét esetben a delegáció tehát csak a munkafázisban illetékes, a végleges döntés brüsszeli megszületése előtt. így például a amszterdami szerződés parlamenti jóváhagyásakor már nem lesz szerepe, ahogy Magyarország csatlakozási szerződésének francia törvény- hozás általi jóváhagyásakor sem. Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalásokat végig szoros figyelemmel követi a delegáció, négy raportőr folyamatos közreműködésével (erről lásd a 3.3. fejezetet). 2.3. Sürgősségi eljárás A kormánynak van lehetősége arra, hogy gyorsított ütemben kérje ki a parlament véleményét olyan ügyekben, melyekben Franciaországnak haladéktalanul állást kell foglalnia Brüsszelben (tehát ha túl hosszú az 1994-es körlevélben megszabott egy hónapos türelmi idő). Az úgynevezett sürgősségi eljárás szerint a kérdésben illetékes miniszter (ez általában az európai ügyek minisztere) levélben a delegáció elnökéhez fordul, melyben kifejti, miért van szükség a gyors konzultációra. Amennyiben a levél a delegációnak a héten esedékes ülése előtt megérkezik, akkor azt automatikusan napirendre tűzik, és röviden megvitatják. Amennyiben a delegáció nem ülésezik a kormány által megjelölt időpont előtt, a delegáció elnöke egymaga dönt, s döntését később megismerteti a testület tagjaival. Ezt az eljárást a delegáció X. törvényhozás alatti elnöke, Pandraud (RPR) vezette be. Azóta minden ciklus elején a delegáció tagjai felhatalmazzák erre az elnököt, így az eljárás ellen a képviselők hivatali idejük alatt nem emelnek kifogást. 1998. nyár 51
