Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere tökölni (pl. Bulgária a XIX. század közepi újjászületése után). A tengeri geopolitikának - a tengeri kereskedelmi útvonalak és a tengeri gazdagság ellenőrzésén kívül - célja lehet egy egész partvidéki térség ellenőrzése is (pl. a Szovjetunió ezt tette a Balti-tengeren 1945 után). Hasonló kérdéseket vet fel a két óceáni határ elérésének törekvése, amely részben magyarázza a dél-amerikai országok múlt századi politikai harcát és területi kialakulását. (Az Argentína és Chile közötti rivalizálás ebből a szempontból példaértékű. De ez az igény magyarázatot ad az Egyesült Államok területi kialakulására is. A Nyugat felé való menetelés nem pusztán a területszerzés szándékának felelt meg, hanem annak is, hogy az ország a Csendes-óceánnal is határos legyen.) A két tengerhez vagy óceánhoz való kijutás magyarázza a nagy gyarmatbirodalmak kialakulását is. A portugál gyarmatosító törekvéseket például hosszú ideig motiválta afrikai birodalmuk atlanti-óceáni partja (Angola) és indiai-óceáni partja (Mozambik) összekapcsolásának kísérlete. Mindent összevetve tehát a bimaritimitás és a bioceanitás stratégiái fontos szerepet játszottak a gyarmatbirodalmak kialakulásában, valamint sok európai, ázsiai és afrikai ország területi konstrukciójában. A XX. század végén a tengerhez vagy az óceánhoz jutás stratégiái nem területi anne- xiók lehetőségére, hanem a befolyási stratégiákra épülnek, amit a tengeri úton lebonyolított kereskedelem elmélyülése, azaz a világgazdaság maritimizációja is jellemez. A tenger világa tehát - mint javak forrása és a javak cseréjének a helye - a geopolitika fontos tényezője marad. 4.1.3. A szembenállás formái. A geopolitika szemszögéből tekintve ritkán fordul elő kizárólag két ország szembenállása. Ä geopolitikai feszültségek multilateralitása a szövetségek és ellenszövetségek rendszerének a kiépítéséhez vezet. Egy ország - területszerzésre irányuló akaratának megfelelően - gyakran szövetkezik egy vagy több országgal, hogy elérje azt, amire törekszik. Válaszlépésként az áldozatul kiszemelt ország maga is keresi más országok szövetségét, hogy a zsákmányszerzésre törekvő országot megakadályozza szándékéban. A történelemben nagy számban előforduló szövetségek alapvető jellemzője, hogy ritkán tartósak. Mindazonáltal bizonyos geopolitikai célok a szövetségek bizonyos stabilitását követelik meg. (A XX. századi európai történelemben a német expanzionizmus feltartóztatását célzó orosz-francia szövetség a francia-angol és az angol-orosz szövetséggel nyert megerősítést). Egy másik megoldást a bekerítési és az ellenbekerítési próbálkozások jelentik. (A történelem egyik legnagyszabásúbb bekerítési kísérletét az Egyesült Államok és európai szövetségesei valósították meg a kommunista tömbbel szemben.) Tanulságosak az ellenbekerítési műveletek is. (Ezt tette Kína a szovjet-kínai szakítás után, amikor nem habozott elfogadni az amerikai közeledést, és ezzel, illetve Japán elismerésével próbálta széttörni a szovjet harapófogót). 1998. tavasz 19
